Nem kívánom e helyütt a modern politika egyik nagy alakjának életművét részletesen értékelni. Lenin egy radikális szociáldemokrata politikus volt, akit a kapitalizmus addigi legmélyebb válsága tett történelemformáló tényezővé, és aki működésével jelentős mértékben hozzájárult a kapitalista világrendszer fennmaradásához.

Azért, hogy érthető legyen miről beszélek ajánlom elolvasásra „A szovjethatalom soron levő feladatai” című írását. A cikk 1918 áprilisában íródott, tehát amikor már a bolsevik párt volt Oroszország legfontosabb hatalmi tényezője. Pártaktivisták tízezreivel, társadalmi beágyazottsággal, hadsereggel. Megszerezték az állami hatalmat, de még nem dőlt el, mire fogják használni.

Lenin megállapítja, hogy eljutottak a kormányzás feladatához, ezért számba veszi a legfontosabb teendőket. Először is jelentősen emelni kell a szakemberek fizetését, hiszen szakértők nélkül mire menne a gazdaság. Ki kell építeni a termelés és a termékelosztás mindenre kiterjedő állami nyilvántartását és ellenőrzését, továbbá emelni kell a munka termelékenységét. Lenin egyértelművé teszi, hogy a forradalmi diktatúra egyes konkrét személyek teljhatalmát jelenti, semmi mást. Tehát a lenini program: totális állami felügyelet mellett folytatott árutermelés. Annyiban volt modern politikus, hogy ezt a teljes mértékben kapitalista programot a nép érdekeire hivatkozva kívánta megvalósítani – korábban nem volt szokás hogy a politika a nép érdekeit emlegesse, azóta viszont többé-kevésbé kötelező.

Lenin egy jól működő, hatékony árutermelő rendszerről álmodott, vagyis szociáldemokrata volt, de annyiban radikális szocdem, hogy mindezt egy politikai csoport –egy párt- által teljes mértékben kontrollált politikai rendszerben képzelte el.

A kommunista program ezzel szemben teljesen más: az árutermelés felszámolása, a tulajdon és a csere megszüntetése, és természetesen az állam azonnali lebontása (szétverése). A gazdaság és a gazdasági kényszer –ami nem más, mint a profittermelés- helyett az emberi közösség szükségleteinek kielégítése. Állami kényszer helyett önigazgató közösségek. Új rabság helyett szabadság. Munka helyett emberi tevékenység. Ezek azok a célok, melyek eléréséért 1917-ben Oroszországban harcba indultak a proletárok. Hosszú évekre és tömegmészárlásokra volt szüksége a kapitalizmusnak, hogy helyreállítsa az árutermelés rendjét.

Ebben a folyamatban Lenin a történelmi kizsákmányoló osztály élharcosa volt. 1918-ban kertelés nélkül kimondta, mit vár el a néptől: munkafegyelmet és ellentmondás nélküli engedelmeskedést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.