Mindennek van ára, és pénzért minden megvehető. (Ez a csereérték diktatúrája.)
És van, aminek emberi életben is lehet mérni az árát. Tulajdonképpen szinte minden áru, minden termék ilyen, hiszen nincs olyan munka, ami nem okoz halálos betegségeket, vagy éppen halálos sérüléseket. A MUNKA ÖL! Vannak szelídebb munkák, és vannak gyilkosabbak. A munka miatt életüket vesztő pilótákat, mozdonyvezetőket számon tartjuk, de azt senki sem számolja, hogy pl. hány bolti pénztáros szerez munka közben idült, korai halálhoz vezető betegségeket – valószínűleg megdöbbentő lenne az eredmény.
A szén jól beárazható emberi életben mérve. Ukrajnában 250000 tonna szén ára egy bányász élete. Minden negyed-millió tonna szén kitermelésébe belehal egy bányász. Kínában jobb a helyzet, ott nagyjából 3,6 millió tonna szén felhozataláért fizet egy bányász az életével. (Igaz, ott így is sok a halott a hatalmas kitermelt mennyiség miatt, ráadásul ez az érték egy-két éve még 1,8 millió tonna volt.) Törökországban keményebb az élet, ott minden 140000 tonna szénért adja az életét egy bányász.
Dolgozunk amíg bírjuk, vagy amíg bele nem halunk.
Dolgoztatnak minket, amíg hagyjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
