Heves ellenállási mozgalom lángolt fel 2018 decemberében. Váratlannak tűnik, de a jelenkori lázadási hullámok világszerte váratlanul indulnak. A gyúanyag már jócskán felhalmozódott, és a tüzet fellobbantó szikra bármiből kipattanhat.

Az Orbán-rezsim a kelet-európai autoriter kapitalizmus élharcosa. Itt a félperiférián a rendszernek nincs rá szüksége, hogy az emberarcú kapitalizmus maszkját vegye magára, itt elműködik a gépezet anélkül is, hogy a kizsákmányolás nyers valóságát liberális demokráciával álcázná. Orbánék a mérhetetlen vagyon összeharácsolásán kívül kiépítik a politikai diktatúra intézményrendszerét, és megpróbálják a saját kultúrájukat is ránk erőltetni.

A rabszolgatörvény bevezetésének szándéka újabb határkövet lép át. Ezzel a törvénnyel intézményesülhet az egyébként is általános gyakorlat: halálra dolgoztatnak minket. Ráadásul a hároméves munkaidőkerettel még azt is bevezetnék, hogy nem kell kifizetni a túlórát. Dupla disznóság. Ez a törvény is mutatja, hogy Orbán igazi jó kapitalista, a tőke hűséges alattvalója. Igaz, pár ezermilliárdot már hazavitt fizetségképpen.

Az ellenállás december elején indult, és mostanáig, a karácsony előtti napokig egyre nagyobb hullámokat vetve eljutott az ország távolabbi szegleteibe is, tucatnyi városban zajlanak kormányellenes tüntetések. Az őszi alapozást a hajléktalanokat üldöző törvény elleni tiltakozás jelentette. Hamar kiderült hogy a hatóság nem képes betartatni az értelmetlen és aljas rendelkezést. A rabszolgatörvény elleni tiltakozások nagyon hamar egy másik új törvényt is a kukába dobtak, a gyülekezési törvényt. A helyzet december végén úgy áll, hogy akkor és ott tüntetünk ahol akarunk, a tömeg pedig arra vonul amerre akar. Elfoglaltuk az utcát! A másik örvendetes fejlemény a rendőrök visszaszorítása. A tömeg bátran feláll a rendőröknek, visszaszorítjuk őket, megdobáljuk, kifütyüljük, a könnygázos támadásaik pedig vicc tárgyát képezik. Nem félünk a rendőröktől! A karhatalom nem tudja, de nem is nagyon akarja felszámolni ezt a nyilvánvalóan törvénytelen állapotot. A rendőrök demoralizáltak és frusztráltak – ezek nem fogják az életüket kockáztatni a kormányzó rablóbandáért, az biztos.

Az uralkodó osztály ellenzéki frakciója – az ellenzéki pártok – próbál a mozgalom élére állni, de látványosnak szánt megmozdulásaik azonkívül hogy szórakoztatóak, még nem növelik meg annyira a súlyukat, hogy érdemben beleszólhassanak az események menetébe. A mozgalom fejlődőben van, hamarosan jönnek a következő lépések. Útzárak, blokádok. Szinte mindenki sztrájkról, sőt, általános sztrájkról beszél. Ha leállna az élet, megállna a közlekedés, nem termelnének az üzemek, nem nyitnának ki a boltok, nem lenne tanítás, felfüggesztenék a nem életmentő kezeléseket, annak felmérhetetlenül pozitív hatása lenne. Nemcsak halálos mértékben megroppantaná a kormány gerincét, még annál is többet érne el. Az osztályunk, a kizsákmányoltak, a 99% megtapasztalná saját végtelenül hatalmas erejét. Olyan történelmi tapasztalat lenne, ami sokáig velünk maradna – de az is lehet, hogy a kapitalista világrendszer általános pusztulásának lenne a mérföldköve. Egy magas fokú elégedetlenség pillanatok alatt képes ledönteni az államhatárokat, és végigsöpörni a kontinenseken.

Itt még nem tartunk, egyelőre a sztrájk sem kezdődött el. Egy-egy ember is elkezdheti a sztrájkot, egyesek bátorsága könnyen beindíthat akár tömegeket is, de jelenleg leginkább a szakszervezet tud ágazati sztrájkot indítani. Talán elég lenne ha egy-két szektor leállna, aztán a lavina beindulna. Sztrájk, tömegtüntetések, kibontakozó útblokád-mozgalom, majd intézmények, középületek elfoglalása mutatná a mozgalom fejlődését.

Jelenleg az utcai jelenlét stádiumánál tartunk, a sztrájk pedig kezd vezérlő ideává változni. A hatalom tekintélye egyre csökken, az O1G jelszava is ezt mutatja. Fontos az utcai – és netes – propaganda, még több plakátra, matricára, graffitire van szükség. (A hatalom is tudja hogy ez veszélyes rá nézve, egyetlen feliratért képesek kéthavi közmunka-büntetést kiszabni.) A tüntetéseken pedig a rendszerellenes, kapitalizmus-ellenes jelenlét fokozása szükséges, lehetőség szerint az ellenséges politikai erők kiszorítása, harcos jelszavak bedobása. Röpcédulák, transzparensek, skandálás. És még több füst, hogy óvjon és eltakarjon minket.

Az évek óta gyűlő düh kezd felszínre kerülni. Tömegeknek kezd elegük lenni a hatalom pofátlanságából, és egyre kevésbé hatnak a kapitalista illúziók a demokrácia szépségéről, a jó kormány mítoszáról, az európai felzárkózásról, a jóléti állam meséjéről. A decemberi ellenállás erősen indult, és jó eséllyel még erősebben fog folytatódni.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.