Nem Trump a katasztrófa – az a világ van katasztrofális állapotban, ahol egy Trump egy világhatalom vezetője lehet.

Trump egy nagy tahó, de ez politikusok és nagytőkések esetében nem számít egyedinek. A nagy burzsoák köreiben, az elitben rengeteg bunkót lehet találni, ott ez általános jelenség. Ennek ellenére Trump felemelkedése mégiscsak kortünet, a kapitalista világrend hanyatlásának egy látványos epizódja. A kapitalizmust – ami a bérmunka rendszerére és a termelőeszközök egy osztály által való birtoklására (állami vagy magántulajdon formájában, ez nem lényeges különbség) épül – többféle módon lehet működtetni. A kormányzás célja a kizsákmányolás szörnyű gépezetének „beolajozása”, a lehetőség szerinti minél nagyobb profit biztosítása és az, hogy bennünket munkára kényszerítsen. A kapitalizmus politikai rendszere lehet liberális demokrácia, autoriter látszatdemokrácia, a népjólétet is szem előtt tartó „szocialista” tekintélyuralmi rendszer, katonai vagy oligarchikus diktatúra, vagy fasizmus – és sok esetben ezek kombinációja. Az nagyjából törvényszerű, hogy egy ország minél távolabb van a világrendszer centrumától, annál keményebb elnyomás szükséges a rendszer működtetéséhez. Ahol viszont a magas életszínvonal, a fogyasztás kellő vonzerővel bír, mert elérhető, ott a demokratikus kábítás luxusa is megengedhető. (A rohamrendőrség azért a legdemokratikusabb országokban is ugrásra készen áll, persze nagy különbség hogy gumilövedékkel lőnek vagy golyószóróval, hogy csak megpofoznak vagy agyon is vernek a rendőrök. A centrumban ez utóbbi nem mindennapos, de sűrűn előfordul.)

A kapitalista világrendszer évtizedek óta abban a korszakában van, ami könnyen lehet hogy a legutolsó. Olyan mértékű strukturális problémák halmozódnak egyre nagyobb mértékben, ami – most ez a legvalószínűbb – fenntarthatatlanná teszik a rendszert. A tőkének folyamatosan bővülő profitra van szüksége, és ezt már nem tudja honnan előteremteni.

A világrendszer legnagyobb problémája mi vagyunk, a kizsákmányoltak, az alul lévők, a bérmunkások és kistulajdonosok, a 99%. Számunkra, az emberiség túlnyomó többsége számára csak az biztos, hogy életkörülményeink a belátható jövőben romlani fognak. Ez annak köszönhető, hogy a tőke egyre keményebben sajtolja ki belőlünk a működéséhez szükséges profitot. És ehhez egyre keményebb politikai rendszerre, egyre durvább kormányokra van szüksége. Kelet-Európa Putyinnal az élen már megindult a 20. században megszokott tekintélyuralmi rendszerek felé. A hatalmukat a legaljasabb tőkés ideológiákkal erősítő kormányok Trump személyében újabb hivatkozási alaphoz jutottak. A politikai vezetők Trump nyomán feljogosítva érzik magukat saját bunkóságuk nyílt vállalásához. Ez legyűrűzik a társadalom mélyebb rétegeihez is. Ha a kormány idegenellenes uszítást folytat, akkor a rasszista fröcsögést mindenki megengedheti magának. Ha az idegenellenességre politikai kampány épül – mint a Brexit-népszavazás – akkor bárki érezheti jogosnak hogy beverje a képét valami külföldinek.

Az emberi egyenlőség gondolata elleni támadás szorosan összefügg a kapitalizmus válságával. A fokozódó kizsákmányolást nacionalista, rasszista vagy szexista ideológiával könnyebb eladni, hiszen így lehet bűnbakokra mutogatni, be lehet csatornázni az elégedetlenséget, általánosan elfogadott normává lehet tenni a burzsoázia végtelen arroganciáját.

Az élet és munkakörülményeink elleni általános offenzíva része a Trump által megszemélyesített tahóság uralkodóvá válása. Trump a mi korunk embere, a kapitalizmus remélhetőleg végleges lehanyatlásának egyik arca.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.