A piac (a piacgazdaság) sohasem szabad – és ez nem is baj.

Nem szabad, mert mindig vannak piacon kívüli tényezők, melyek beleszólnak a piacgazdaságba. Ilyen szereplő elsősorban az állam. Az állam biztosítja a piac működését, az állam teszi lehetővé, hogy egyáltalán működni tudjon az árucsere. Az állam – főleg az állami erőszak-monopólium – biztosítja, hogy a cserét, ami a piacon zajlik, minden érdekelt fél tiszteletben tartsa. Állam nélkül a piacgazdaság rendje azonnal felbomlana. Ha nincs állam, nincs piac sem. Az állam azért jött létre hogy megvédje a tulajdont, és biztosítsa a csere folyamatát. A szabad piacgazdaság eszméje mégis minél kisebb állami beavatkozást tart kívánatosnak – de persze csak addig, amíg a csere résztvevői meg nem kérdőjelezik a csere folyamatát. A piacgazdaság híveinek semmi kifogásuk az állami beavatkozás ellen, ha a kizsákmányoltak lázadását kell leverni.

Az állam – minden állam – beavatkozik a piacgazdaságba. Van ahol nyíltan, a diktatúrákban például. De nem minden diktatúrában. Pinochet Chiléje azért is vált különösen hírhedtté, mert a politikai elnyomást a brutális szabad piaccal ötvözték. Chile volt a neoliberális gazdaságpolitika kísérleti laboratóriuma.

A kapitalizmus hirdetői azt mondják, hogy ha nincs szabad piac, akkor az nem is kapitalizmus. De a legszabadabb piacgazdaságokban is kiterjedt állami beavatkozás van, hiszen az állam mint beruházó és mint megrendelő – hadsereg, oktatás, egészségügy, stb. – nagyon is fajsúlyos piaci szereplő. Ha az államnak nem lenne beleszólása a piaci folyamatokba, akkor a nagy tőkéscsoportok miért akarnának állami befolyáshoz jutni?

Mit jelent számunkra a szabad piacgazdaság? Elsősorban azt, hogy mindenki annyit ér a piacon, amennyije van. Csak azt tudod piacra vinni, amivel rendelkezel. Mi, az emberiség túlnyomó többsége legfeljebb a munkaerőnket tudjuk áruba bocsájtani. (Hogy megnyugtassam az önmagukat ennél többre tartó kistulajdonosokat: ha van egynél több lakásod, egy zöldséges standod, teherautód vagy traktorod, vagy éppen felhalmozott tudásod, attól te még ugyanolyan jelentéktelen piaci szereplő vagy, mint az iskolázatlan munkanélküli.)

A szabad piacgazdaságban a munkaerő ugyanolyan árucikk, mint egy atombomba, egy yacht vagy egy marék búza. Az értékét az szabja meg, hogy mennyi hasznot hajt a megvásárlója számára. Annyit ér az életünk, amennyi profitot tudunk termelni. Minél kevesebbet, annál értéktelenebbek vagyunk. Aki nem tud dolgozni az életkora vagy testi adottságai miatt, vagy mert már belerokkant a munkába, az a tiszta, szabad piac szempontjából nem ér semmit. Állami nyugdíj, társadalombiztosítás, állami egészségügy? Csupa piacidegen tényező, a szabad piac gúzsbakötői.

A piacon annyit érsz, amennyi árud van. Ha másod nincs, akkor annyit érsz, amennyit a munkaerőd ér. Ha az sincs, akkor nem érsz semmit. De muszáj kimenned a piacra és eladnod valamit, mert különben nem tudsz vásárolni – a piacgazdaságban semmi sincs ingyen.

A piacgazdaság soha sem volt és sohasem lesz szabad. Amíg árucsere van, addig bármilyen mértékben avatkozik is be az állam, az még piacgazdaság marad. Lehet a piac „szabad” vagy lehet korlátozottan szabad – amíg lesz piac addig mi, emberek nem leszünk szabadok.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.