Oroszország háromszáz éven át, a 18. század kezdete óta a világpolitika meghatározó szereplője volt. Az orosz uralkodó osztály, az orosz elit gondolkodásában ez a történelmi szerep meghatározó jelentőségű. De a világ és a politikai és gazdasági szereplők helyzete változik.

A kapitalizmus a 20. század végére maga alá gyűrte az egész világot. Ma már a tőke törvényei diktálnak mindenhol. A kapitalista világrendszer pedig úgy van felépítve, hogy van centruma, és vannak perifériái. A kettő között pedig egy széles félperifériás zóna terül el. Ilyen félperiféria Kelet-Európa is, Csehországtól és Albániától egészen Oroszországig.

Oroszország a 20. században a modernizáló államkapitalizmus („államszocializmus”) idején évtizedekig az egyik legfontosabb ipari és katonai nagyhatalom volt, de ez nem változtatta meg a centrum szerepét. A világkapitalizmus hegemón szereplője továbbra is az USA maradt.

A kapitalista világrendszer centrumában mindig van egy hegemón szereplő. Ez a hegemón hatalom Hollandia, majd a Brit birodalom után a 20. század első felétől az USA. Az USA szerepét egy-két évtizedes távlatban senki sem fogja tudni megingatni – még Kína sem. A technikai és tudományos fejlesztés többsége ma is a centrumban születik, az USA költ legtöbbet hadseregre – a hegemón szerepet katonailag is igazolni kell -, az USA gazdasági vagy politikai folyamatai az egész világra hatással vannak.

A kapitalista periféria időnként kihívásokat intéz a centrumhoz, de ez a kihívás nagyon ritkán jelent antikapitalista, rendszerszintű alternatívát. A 21. századi Oroszország elégedetlen a félperifériás szereppel, ezért törekszik gazdasági, politikai és katonai jelentőségét növelni. A tőke világrendjének azonban megvannak a szigorú törvényei. Semelyik tőkés csoport, így az oroszországi tőke sem kaphat tényleges súlyánál nagyobb szerepet, ezt azonban az oroszországi elit nem képes belátni. Hiába tanítottak nekik „marxizmust”, nem fogadják el a kapitalista világrendszer törvényeit. Ezért most évtizedek óta nem látott nagyságú katonai műveletbe kezdtek: megtámadták Ukrajnát. Még ha katonailag győzhetnek is, a megszállt területet nem fogják tudni pacifikálni. Nem szövetséges, hanem egy ellenséges ország lesz a szomszédjuk a következő évtizedekben. A nemzetközi gazdasági bojkott miatt a technikai versenyben is le fognak maradni. A teljes gazdasági összeomlás sem elképzelhetetlen, és az is könnyen lehet, hogy a birodalmi, imperialista politikát újrateremtő Putyin elnök hatalma is véget ér belátható időn belül.

De ha úgy győznének is, hogy az ukrajnai lakosság felszabadítóként üdvözli őket, és sikerülne stabilizálni nagyhatalmi szerepüket, a kelet-európai kizsákmányolt osztály azzal sem nyerne semmit. Az amerikai hegemóniát megkérdőjelező másodosztályú nagyhatalmak semmiféle emberi, humanista alternatívát nem képviselnek.

Az oroszországi uralkodó osztály teljesen értelmetlenül ontja ki sok ezer proletár vérét. A hadi beszállítók ezen a háborún is mesés vagyonokat keresnek, de ennek mi, alul lévők, fizetésből élők fizetjük meg az árát. Nemcsak Ukrajnában és Oroszországban, hanem egész Európában.    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.