Felmerül a kérdés: milyen lenne a társadalmi forradalom forgatókönyve?

Tömegtüntetések, sztrájkok, lázadások, felkelések, forradalommá terebélyesedő népmozgalmak viszonylag gyakran  - gyakorlatilag minden nap – zajlanak a Földön, így fel lehet vázolni egy általános eseménysort, egyfajta forgatókönyvet, amit persze nem kell ismerni ahhoz hogy a résztvevők megvalósítsák, azt ugyanis a rendszer elleni harc dinamikája diktálja. Az események nem feltétlenül a lenti sorrendben követik egymást, általában csak egyes elemek, illetve elemek kombinációja zajlik le, az egészből átlag ötven évente (1917-23, 1968-73) kerekedik világforradalmi hullám. Nem tudhatjuk, mikor pattan ki egy szikra, ami lángra gyújtja a kapitalizmus látszólagos társadalmi békéje által elfedett robbanóanyagot – ez bármikor, a legkisebb elégedetlenség hatására megtörténhet -, de az biztos, hogy félelmetes mértékben gyűlik a gyúanyag. És már ég a gyújtózsinór.

Társadalmi forradalom

A világkapitalizmus árutermelő gépezete megroppan. A tőke bővített újratermelése egyre nagyobb akadályokba ütközik. Mit látunk ebből mi, a kizsákmányoltak? Emelkednek az árak, csökkennek a bérek, romlanak az élet- és munkakörülmények. Nehéz munkát találni, ha van munka egyre többet kell dolgozni, és egyre kevesebb a biztos munkahely. Nő az elégedetlenség, erősödik a tiltakozás, megjelennek a kapitalizmus meghaladását hirdető csoportok, szervezetek, kiadványok. Beindulnak az utcai tüntetés-sorozatok, melyek egyre tömegesebbé válnak. És egyre erőszakosabbá, melyet a hatalom durva fellépése vált ki. A tüntetők megtámadják az állami intézményeket (adóhivatal, parlament, városháza, rendőrség, stb.) A fellázadt nép birtokba veszi az utcákat, az állami erőszakszervek (rendőrség, katonaság) visszavonulnak. Többnyire leteszik az egyenruhát és hazamennek.

Munkabeszüntetés kezdődik, általános sztrájk, leállnak az üzemek, a közlekedés, bezárnak a boltok. Megtörténik az alapvető létszükségletek azonnali kielégítése, az élelmiszerboltok, raktárak kisajátítása, egyéb áruházak, raktárak készleteinek kiosztása. (Ezt nevezi a burzsoá sajtó fosztogatásnak, pedig csak visszavesszük azt, amit mi magunk termeltünk meg. Nem ez a rablás, hanem az amit a burzsoázia művel velünk egy életen át, ahogyan elrabolja tőlünk az életünket, és munkára kényszerít minket a saját gazdagsága fokozásáért.) A kiürült irodák, középületek elfoglalásával azonnal megoldódik a lakásprobléma.

A proletárok – vagyis mi mindnyájan – elfoglalják a munkahelyeket, gyárakat, üzemeket, megszerveződnek a lakóhelyi és termelőközösségek, melyeket az ott élők, az ott dolgozók irányítanak, alulról szerveződve, főnökök nélkül. Kiépül a közösségek hálózata. Elkezdődik az alapvető közszolgáltatások (víz, áram, stb.) illetve alapvető termelőtevékenységek (élelmiszertermelés) újjászervezése a helyi és a nagyobb közösség szükségletei szerint és irányítása alatt.

A felkelés átcsap az országhatárokon, majd az események világméretűvé terebélyesednek. Új világ születik, mert a régi megérett a pusztulásra.

A jövőt nem ismerjük, vannak más forgatókönyvek is. Ez, amit fent vázoltunk, csak egy lehetséges forgatókönyv. Egy lehetőség, számunkra, az emberiség számára. Egy lehetséges, sőt kívánatos forgatókönyv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.