„Régen minden jobb volt” – hallani gyakran, bármiről is legyen szó. Ez a vélekedés néha akkor is előkerül, ha az anarchista, vagy tágabb értelemben a baloldali mozgalmakról van szó. Ezt bővebben kifejtve általában az a nézet jelenik meg, hogy az „identitáspolitika”, vagy az „interszekcionalitás” (metszetszemlélet) tönkretette, befogta, eltérítette az eredeti anarchista vagy baloldali mozgalmat.

Válasszuk ketté a dolgot. A „baloldal” hagyományosan a munkásmozgalom elnevezése. A munkásosztály létrejöttétől kezdődően kívül állt a hivatalos politikai osztályokon, és alapvető érdeke, vagyis a kizsákmányoló bérmunka megszüntetése, a kapitalizmus ellenségévé tette. Programja tehát nem is lehetett más, mint a termelőeszközök (magán)tulajdonának megszüntetése. A mozgalmon belül azonban szakadás kezdődött mintegy 150 évvel ezelőtt, és ez a szakadás folyamatosan újratermelődik. Vannak ugyanis olyan munkásmozgalmi irányzatok, melyek számára a munkásosztály felszabadulása, az osztálytársadalom megszüntetése nem jelent többet a magasabb fizetéseknél.

Ez a reformista, szociáldemokrata munkásmozgalom, ennek leágazása a hagyományos szociáldemokrácián kívül minden államszocialista irányzat, a leninizmustól indulva a trockizmuson át a maoizmusig, guevaraizmusig, és így tovább. Ez az irányzat a nagyipari munkásság bázisán működött. (Kitérő: ebből fakadóan például nem tudott igazi programot adni a parasztság felszabadulását illetően. A megvalósult szocdem kormányzatok leginkább valamiféle földművelő nagyüzemeket tudtak létrehozni, az autonóm parasztmozgalmakat, az önkéntes szövetkezeti társulásokat felszámolták nyugaton és keleten egyaránt. A probléma azóta megoldódott, mert a technikai fejlődés a kapitalista centrumban és a félperifériák túlnyomó részén felszámolta a paraszti osztályt.) A 20. század közepén indult gazdasági fellendülés azonban a világ nagy részén átalakította a kizsákmányolt osztály szerkezetét. A fizikai munkát végzők aránya lecsökkent, a nagy gyárakban ma már többnyire nem szakmunkások, hanem betanított munkások dolgoznak, a munkásosztály jelentős része irodákban dolgozik vagy a szolgáltató szektorban, és egyre nagyobb a bizonytalan alkalmazotti státuszú dolgozók aránya (prekariátus). Eltűnt, átalakult a bázis. Elsősorban ez okozza a mai baloldal, tehát a kapitalizmus reformjára törekvő munkásmozgalom válságát, és semmiképpen sem az „identitáspolitika” térhódítása.

A munkásmozgalom következetesen antikapitalista szárnya az úgynevezett baloldali radikalizmus. Ez nem azt jelenti, hogy „radikálisan baloldali”, hanem a sokszínű, a (magán)tulajdonra és árutermelésre épülő kapitalista rendszer meghaladására törekvő irányzatok gyűjtőneve. Ilyen irányzat pl. az anarchizmus, a baloldali kommunizmus, és még néhány internacionalista, államellenes mozgalom. Az egyszerűség kedvéért beszéljünk csak az anarchizmusról. Az anarchizmus, mivel forradalmi irányzat, vagyis a rendszer totális tagadását jelenti, csak a forradalmi időszakokban válik tömegmozgalommá. Akkor viszont szükségszerűen az, a nagyobb forradalmi időszakok (1917-1923, 1967-1973) elképzelhetetlenek anarchista irányultság nélkül. Természetesen az ellenforradalmi korszakokban, a viszonylagos „társadalmi béke” nyomasztó szürkeségében is jelen van világszerte az anarchista mozgalom, aktív, gyakran harcias, hat a társadalmi mozgalmakra, és folyamatos vitákban tisztázza önmagát, a kapitalizmus meghaladásnak programját. Az anarchizmus mindig kiállt minden szexuális, etnikai kisebbség mellett, és mindig harcolt a nemi, faji, életkoralapú előítéletek ellen. Ez most is így van. Egy világméretű, szabad emberi közösség nem lehetséges a mai faji, nemi, nemzeti, stb. megosztottság fennmaradása mellett. A különböző szintű elnyomások az osztálytársadalom termékei, de nem fognak automatikusan, a társadalmi osztályok lebontásával eltűnni. Összegezve: az úgynevezett „identitáspolitika”, vagy metszetszemlélet nem gyengíti az antikapitalista anarchista mozgalmat. Ez a mozgalom amúgy él és virul, már amennyire ez a mai rohamosan fasizálódó világban lehetséges.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.