Az Orbán-rezsim intézkedései miatt érzett düh közelít a kritikus tömeghez. Nő a harag. A rezsim eddig ügyesen adagolta a folyamatos megszorításokat, ügyelve rá, hogy mindig csak egy-egy réteget sújtsanak a megszorítások, de végül lassan bezárul a kör. A Fidesz-hierarchia felső és alsó szintjeinek baráti körét leszámítva a társadalom egészére nehezedő anyagi és politikai nyomás mára mindenkit elért, és nem látni a végét. Az új (és régi) elit étvágya határtalan, megrészegültek a hatalomtól, és főleg a hatalom által szerezhető vagyontól.
A társadalmi szolidaritást gyengítő propagandával idáig el tudták fedni, hogy minden intézkedésük az egész kizsákmányolt osztályt sújtja, nemcsak az egyes rétegeket, de ennek egyszer vége szakad. A „rezsicsökkentés” humbugja egyre kevésbé vonzó, az idegenellenes uszítás egyre kevesebb embernek ad hamis ellenségképet, a nemrég beindult, álszent és ostoba „család-kampány” már a kezdetektől közröhej tárgya.
Az egészségügytől ellopott százmilliárdok, az oktatásnak pénz helyett adott rendészeti intézkedések elérték a tűréshatárt. Miközben a Fidesz csökkenő támogatói rétege – a felső-középosztály vérszegény tábora – újabb állami pénzekre kap ígéreteket, és a nyomorba taszított, vagy ahhoz vészesen közelítő milliók létszáma egyre gyarapszik, a kormány a menekültellenes hisztéria ürügyén a nyílt diktatúra intézményrendszerét kívánja kiépíteni. Nem biztos, hogy lesz rá idejük.
Az oktatói kar, és az oktatásban érintett társadalom széles rétege a nyílt ellenszegülés állapotához közelít. Az egészségügyi ellátás hiányosságai miatti felháborodás kilépett a kórházak és rendelőintézetek falai közül. A közlekedési dolgozók több helyen sztrájkot emlegetnek. Az állami pénzek átcsoportosítása magánpénzzé a közbeszéd tárgya. Orbánék minden nemzetközi megaláztatása egyre több embernek okoz örömet. Az állami média bornírt ostobaságai, az álszent „keresztényi” erkölcsprédikációk és tervezett intézkedések keserű röhögést váltanak ki a társadalom minden szintjén. Közeleg a népharag kitörése.
Orbánék látszatintézkedésekkel, elszórt alamizsnákkal megpróbálhatják leszerelni az elégedetlenséget, de ez nem lesz mindig elég. Jön az a pont, amikor már tömegek érzik, hogy ki kell menni az utcára.Ha minden jól alakul, mozgalmas tavasz elé nézünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
