Március közepén elindult a Liget-projekt, ami, mint általában az állami nagyberuházások, fák tucatjainak a kivágásával kezdődött. Azaz csak kezdődött volna, de néhány tucatnyi, majd később még több tiltakozó megállította a favágókat. Április elején még mindig egy ligeti kocsma udvarán táboroznak, őrséget állnak a kivágásra ítélt fáknál, és folyamatosan programok-szervezésével, tüntetésekkel fejezik ki tiltakozásukat a barbár természetkárosítás ellen. A mozgalom országosan ismertté vált, több ezer ember csatlakozik hosszabb-rövidebb időre a demonstrációhoz.
Mi ez a Liget-projekt? A terv szerint féltucatnyi gigászi múzeumot építenének Európa legrégibb közparkjába, aminek értelemszerűen sok száz fa esne áldozatául. A hivatalos indoklás szerint így nagyszabású turista attrakció létesülne, ami sok-sok százezernyi látogatót vonzana folyamatosan. Ez megér annyit, hogy egy amúgy rengeteg városlakó által használt parkot gyakorlatilag felszámoljanak, hiszen nemcsak múzeumok épülnének, hanem mélygarázsok, elegáns sétautak is. Nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk, az egésznek nincs értelme. Senki sem akar egyszerre 6-8 múzeumot felkeresni. A turistalátványosságok Budapesten nincsenek egymástól elérhetetlen távolságra, azt pedig az eddigi kormánypolitika ismeretében – évek alatt egyre kevesebb pénzt kapnak a közgyűjtemények, sorra bocsátják el dolgozóikat, nincs pénz fejlesztésre, még épületmegóvásra sem – biztosan ki lehet jelenteni, hogy nem fogják tisztességesen berendezni ezeket az esetleg mégis felépülő múzeumokat. Akkor mégis, minek ez az egész?
A közvélemény nagyjából egységesen úgy véli, hogy egyszerűen arról van szó, a kormány és vezetője szeretné székhelyét áttenni a budai várba, ezért ki kell onnan költöztetni a közgyűjteményeket. Egy ilyen állami gigaberuházás még arra is jó, hogy a nacionalista, gazdaságpolitikájában viszont neoliberális kormány hihetetlen összegekkel támogassa hűbéreseit, a „magyar burzsoáziát”.
Helyi csoportok azóta tiltakoznak a projekt ellen, amióta előkerültek a tervek. Számtalan fórumon elmondták építészek, városvédők, muzeológusok, szociológusok, hogy az egész beruházás semmivel sem indokolható, viszont iszonyatos károkat okoz. A fővárosi, és különösen a Városliget körzetében élők túlnyomó többsége ellenzi a beruházást. Nem akarja senki, csak a kormány. És ez a kormány nem biztos, hogy elég erős hozzá, hogy meg is csinálja. Eredetileg 4-5 éven belül kész lett volna az egész, ma már azt mondják, 2018-ig legfeljebb egy rendezvényközpont épül fel. Csakhogy ott, ahol már az alapokat kéne ásni, még a fákat védi a ligeti ellenállás.
2016 tavaszán országos elégedetlenségi hullám bontakozott ki. Legtömegesebb tiltakozás az oktatásban van, meglepő módon a pedagógustársadalom - erőteljesen megtámogatva a szülőkkel és a diákok egyre nagyobb százalékával – a nyílt lázadáshoz közelít. A kormány elbizonytalanodott, nincsenek hozzászokva az ellenkezéshez. Rohamosan csökkenő támogatottságukat már az idegenellenes uszítással sem képesek növelni. Eddig ügyesen adagolták a neoliberális megszorításokat, intézkedéseik többnyire csak egy-egy réteget érintettek – kivéve a munka törvénykönyvet, ami a kormány leggyalázatosabb támadása volt a munkásosztály ellen -, így a tiltakozás, ami amúgyis lagymatag volt, sosem ért össze. Most talán változik valami. Az oktatási mozgalomba minden társadalmi réteg képviselői bekapcsolódtak, és van esély rá, hogy egy általános ellenállási mozgalommá válik a tavaszi tiltakozási hullám.
A kormány ettől fél a legjobban, de nem nagyon tudnak mit csinálni ellene. A Liget-projekt folytatásához rendőri erőszak bevetésére lenne szükségük, de úgy tűnik, ehhez nincs kellő bátorságuk. A környezetromboló beruházások elleni tiltakozások gyakran érnek véget állami terrorral. Isztambulban három éve az autoriter rezsim nem habozott rohamrendőrök ezreivel szétveretni egy park beépítése elleni tiltakozást – a helyzet annyiban hasonló, hogy ott is iszonyatos méretű presztízsberuházások zajlanak, csakhogy ott valóban áll befektetésre váró tőke a kormány mögött, ellentétben Orbánékkal. A nyugati demokrácia is megmutatja valódi arcát, ha a tőke terjeszkedni kíván: a stuttgarti megalomán pályaudvar-bővítés ellen hiába tiltakozott a lakosság nagy része, jöttek a rohamrendőrök, szétverték őket, és indulhatott az építkezés. (Igaz, a tiltakozások miatt népszavazást tartottak, de ügyes módon tartományi szinten, vagyis aki nem a városban lakik, az valójában nem sokat lát a káros hatásokból, így a népszavazáson a többség megszavazta a beruházást.) Csakhogy azok stabilabb és jóval tőkeerősebb rendszerek. Orbán rendszere a látszat ellenére sem stabil, a kormány elleni utálat látványosan nő. Ritkán dicsekszik vele bárki is, hogy kormánypárti lenne.
A városligeti ellenállás a közvetlen demokrácia alapján szerveződik, és sokféle irányultságú ember van jelen. A támogatók többsége nem antikapitalista, nem látja, hogy valójában a tőkés rendszer az, ami pusztítja az emberi környezetet. Sokan hisznek még az emberarcú kapitalizmusban – pedig az egy nagyon káros illúzió. De a lényeg, hogy sok tucatnyi ember ott táborozik, sok ezer ember rendszeresen megjelenik, hogy így fejezze ki tiltakozását, és sok százan várnak ugrásra készen, hogy ha elindulna a rendőrroham, akkor a helyszínre siessenek harcolni.
Nem hagyjuk a Városligetet! Megállítjuk a kormányzati ámokfutást! Van ami fontosabb, mint a tőke érdekei!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rustyjames 2016.04.03. 11:22:52
Eddig ez a kormány mindent megcsinált az emberek beleegyezése nélkül , én speciel simán kinézem ezekből , hogy a rendőrökkel akarná szétveretni a ligeti ellenállókat , persze más kérdés , hogy ebben mennyire lesznek sikeresek. Remélhetőleg semennyire.
Ideje lenne már az általános sztrájknak.