A háború sok szörnyűsége közül az egyik, hogy radikálisan lecsökkenti a választási lehetőségeinket. És minden döntésünk az életünkbe kerülhet.
Osztálytársadalomban élünk, osztályviszonyaink döntő mértékben meghatározzák életünket. Az osztályok közötti átjárhatóság a kapitalista centrumból távolodva egyre csökken – aki szegénynek, átlagos jövedelmű családba születik, az az esetek túlnyomó többségében sohasem fog az uralkodó osztályba kerülni. Ha olyan szerencsés, mint mi, hogy a centrum perifériáján élhet, akkor van némi lehetősége megválasztani lakhelyét, családi hátterétől függően választhat megélhetési típust, és megtagadhatja a legmegnyomorítóbb munkákat.
De a háborúban beszűkülnek a választási lehetőségek. Kijevben vagy Harkivban, főleg a katonaköteles korú férfiak, nem sok lehetőségből válogathatnak. De a nők, gyerekek, idősek kilátásai sem biztatóak. Elképzelhetetlen nyomor a bombák robbanása között, vagy menekülés az ismeretlenbe; földönfutóvá válni. Gyerekekkel, kutyával, idős hozzátartozóval.
- február. Elnyomóink és kizsákmányolóink újra háborút küldtek ránk. A mi szempontunkból teljesen közömbös, hogy melyik tőkés csoportnak mi az érdeke, hogy melyik imperialista hatalomnak milyen geopolitikai céljai vannak. Az ukrajnai háborúban az orosz tőke védi megmaradt területeit, de nekünk nincs se velük, se bármelyik másik tőkés birodalommal semmiféle közös érdekünk. Ez a háború is az uralkodó osztály háborúja ellenünk.
Minden eszközzel küzdenünk kell a háború ellen! Mit tehetünk?
Még nem hullanak ránk a bombák, még nem kényszerítenek minket hadba vonulásra, még viszonylag szabadon beszélhetünk. Minden lehetséges helyen tiltakozzunk a háború ellen! Plakátoknak, matricáknak, graffitiknek kell elborítani az utcákat, leleplezve a háborúzó hatalmak valódi szándékait, és a háborús uszítás hazugságait. A háború a kapitalizmus terméke: magát a rendszert kell a vádlottak padjára ültetni!
Nem kell a Nyugat és a Kelet közül választani: a kapitalista világrendszer terméke a nyugati centrum és a keleti periféria egyaránt. Ugyanakkor a tény tény marad: 2022 tavaszán az orosz hadsereg ontja az ukrajnai proletárok vérét. Ezért a tiltakozás is elsősorban az orosz birodalom ellen irányul – amennyiben van lehetőség árnyaltan fogalmazni, akkor természetesen minden birodalom, minden állam és minden hadsereg elítélendő.
A háborúellenes tiltakozásnak számtalan lehetősége van, az iskolai, munkahelyi, családi beszélgetéseken és a közösségi média platformjain át az utcai tüntetésekig.
A menekültek fizikai segítése – személyesen vagy anyagilag – mindnyájunk kötelessége: ez alapvető osztályszolidaritás, és a fasizálódó európai államok idegenellenes uszításának aktív tagadása.
De az Ukrajnában és Oroszországban élőknek egészen mások a lehetőségeik. Az egyre durvább putyini diktatúra nem tűri a tiltakozást. Ukrajnában még kevesebb választási lehetőség van: a puszta túlélésért is küzdeni kell – a romok eltakarításával, a sebesültek, ellátásra szorulók segítésével. Nagyon nehéz kimaradni a háborús őrületből, hiszen hogyan lehet elválasztani az ukrán állam védelmétől a puszta önvédelmet? Senkinek sem kívánjuk, hogy ilyen helyzetbe kerüljön: ezért is harcoljunk a háború ellen!
Az orosz csapatok által megszállt területen sok ezren mennek ki fegyvertelenül tüntetni a megszállók ellen: bátorságuk példamutató.
A háborúnak azonnal véget kell vetni! Szembe kell szállni minden háborús uszítással! Küzdeni kell a militarizmus és minden háborús ideológia ellen, legyen az nacionalista, vallási vagy rasszista propaganda. És legfőképpen: meg kell haladnunk a bolygót elpusztító, háborúkat kirobbantó kapitalista civilizációt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.