A mai nemzetfogalom és nemzetállam a kapitalizmus terméke. A kapitalizmus előtti korokban a királyok változó területű birodalmaiban lényegtelen volt, ki milyen nyelven beszél, az uralkodó osztályoknak úgyis megvolt a saját nyelvük – pl. a magyar királyságban a latin -, az alattvalóknak meg szinte mindegy volt, éppen melyik uralkodó adóztatja őket.

A kapitalizmusban viszont szükség volt a nép mozgósítására, így megszületett az alapvető háborús ideológia, a nacionalizmus. Az uralkodó osztály országhatárokat emelt a kizsákmányoltak számára, de ezek a határok a tőke számára átjárhatóak. A kapitalizmus lényegéből fakadóan állandóan terjeszkedik, terjeszkednie, bővülnie kell, így bármikor átgázol a nemzetállamok határain. A „nemzeti függetlenség” nem több politikai szólamnál, a tőkét nem befolyásolja.

Az egyes tőkés csoportok között zajlik a gazdasági verseny - a politikai vetélkedés és a háború ennek a versenynek a konkretizálódása.

Az orbáni propaganda egyik fontos eleme a nemzetállami szuverenitás, a függetlenség hirdetése. Ez ugyanolyan hazugság, mint az összes többi propagandaelem. Magyarország egyaránt terjeszkedési terep az amerikai, a nyugat-európai, az orosz vagy a kínai tőkének – ennyit jelent az Orbán-féle függetlenség. Számunkra minden tőkés csoport egyformán kizsákmányoló. A kínai és orosz uralkodó osztály brutális diktatúrákkal biztosítja uralmát, de az amerikai tőkebefektetések számára sem jelent erkölcsi akadályt az adott ország politikai rendszere, mégha az akár egy véres diktatúra is.

Az Orbán-rezsim „nemzeti tőkésosztály” programja is átverés, természetesen. A stróman-oligarchák konszernjei valójában nem termelnek profitot – tehát teljesen hamis az az érv, hogy a Mészáros Lőrinceknek köszönhetően országon belül marad a haszon -, hiszen a NER-cégek egyetlen célja az állami pénzek minél nagyobb hányadának áthelyezése Orbán, Rogán, Lázár és a többi vezér zsebébe. A helyi önkormányzatok szintjén ugyanez zajlik, csak kicsiben.

A közművek állami kézbe kerülése jó példa arra, hogy az állam mindig, minden esetben a tőke szolgája. Ha privatizálnak egy közszolgáltató céget, az természetesen mindig áremelést és elbocsátásokat jelent. Viszont az államosítás csak szépségtapasz a kapitalizmus rusnya arcán, hiszen hosszú távon ugyanúgy kell viselkednie az állami cégnek mint minden tőkés vállalatnak: profitot kell termelnie, az pedig csak kizsákmányolással lehetséges. Az orbáni rezsi-blöff tökéletesen mutatja, hogy az állam akkor sem tudna semmit sem a valódi áránál olcsóbban adni ha nem Orbánék rablóbandája irányítaná.

Az egyes államoknak van némi mozgásterük, de ez nem elég lényegi változáshoz. Magyarországon lehetne kissé magasabb az életszínvonal, a kormány folytathatna számunkra kedvezőbb tőkés fejlesztési politikát, lehetne kevésbé uszító a propagandája, ezért természetesen jó lenne Orbán bukása. De a független, szuverén ország illúziója ugyanúgy hamis, mint a nyugathoz valló felzárkózás meséje.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.