45 évvel ezelőtt e napon baloldali radikális diákok egy csoportja elfoglalta a párizsi külvárosi egyetem főépületét, ahol további akciók szervezését határozták el. Ez a szimbolikus –és ugyanakkor nagyon is valóságos- akció vált a Március 22 Mozgalom névadójává, és ebben a mozgalomban a diákok az oktatás megreformálásának követelésétől eljutottak a kapitalista rendszer kritikájáig, a rendszer elutasításáig.

Március 22-e estéje csupán a kezdet volt: miután néhány héttel később az egyetemet bezárták, a diákok birtokukba vették az utcát. Májusban általános sztrájk bontakozott ki Franciaországban, a tömegtüntetések során számtalan középületet és üzemet foglaltak el. A diákok, a munkások, lakóközösségek, de még a focisták is forradalmi tanácsokat szerveztek, és a kapitalizmus megdöntésének lehetőségéről folyt a vita. Ez a néhány tavaszi hét jelentette az 1968-73-as forradalmi hullám egyik csúcspontját. Az azóta eltelt évtizedek nem homályosították el ’68 emlékét.

A forradalmi gyúanyag újból halmozódik, és bármikor lángra kaphat. Már csak egy szikra hiányzik, és ez a szikra bármiből kipattanhat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.