-eredetiben: A tőke- címmel vetítik a mozikban Costa-Gavras új filmjét. A történet szerint egy fiatal törtető szerencsés véletlenek folytán egy óriásbank vezérigazgatója lesz. Kinevezői bábnak szánják, ám ő megerősíti saját hatalmát, és önálló tényezőként veti bele magát a kapitalizmusnak nevezett játékba. Ő és hasonszőrű cimborái nemcsak milliókkal játszanak, hanem alkalmazottaik és ügyfeleik életével is -bár ez utóbbinak az ő szemükben nincs semmi jelentősége. Hiszen az igazgatótanácsok tagjai számára az a pár milliárd proli, akikkel kénytelenek megosztani a bolygót, csak addig érdekes, amíg van elszedhető pénze, aztán már csak zavaró tényező. A burzsoázia nagyon limitált emberi érzéseket táplál az irányunkban, de ez valójában nem is érdekes. Ha tudnám hogy a havonta milliókat költő figurák szíve tele van irántam felebaráti szeretettel és szánalommal az sem vigasztalna.

A filmben van egy "szerelmi" szál -az újdonsült vezérigazgató óriási összegeket költ egy topmodell megszerzésére.

Mint írtam, számomra teljesen lényegtelen milyen érzések vannak egy vezérigazgató szívében. A lényeg: azért kell hajnalban kelnem, vagy éjszakákon át robotolnom, azért megy tönkre az egészségem, hogy ellenszenves és bunkó burzsoák a belőlem és osztályostársaimból kisajtolt profitot csontsovány modellek alkalmi megvásárlására költsék. A világ proletariátusa azért robotol és nyomorog, hogy a burzsoázia luxusigényei ki legyenek elégítve. Ez a kapitalizmus fennmaradásának célja, minden más csak melléktermék.

Manapság a bankárok közutálat tárgyai, nem véletlenül. A pénzügyi szektor hatalma mindent maga alá gyűr, és az is több a viccnél, ahogy a főhős az utolsó, karikatúra-szerű jelenetben, a bank vezetőségének üdvrivalgása közepette megfogalmazza programját: "Én vagyok a 21. század Robin Hoodja. Elveszem a pénzt a szegényektől, és odaadom a gazdagoknak." 

Ám ne gondolja senki, hogy minden rosszról a bankok tehetnek. A tőkés csoportok közötti erőviszonyok folyamatosan változnak, egyes szektorok szerepe nő, másoké csökken. Viszont a kapitalizmus rendszere, az árutermelés logikája nem változik. Nem csak a bankárok társasága egy velejéig züllött, aljas, a náluk szegényebbek és gyengébbek kifosztására szövetkezett bűnbanda. Az egész kizsákmányoló osztály egy ilyen gyülekezet. Egy olyan társulat, ahol a tagoknak nincs sok választási lehetőségük: ha nem vesznek részt a kapitalizmus játékában, akkor kiesnek a luxusvilágból, és a bábuk irányítóiból maguk is bábuvá változnak. 

Egyelőre még folyik a játék, ahol a burzsoák legfeljebb millióikat veszíthetik, nekünk viszont mindenképp rámegy az egész életünk, akármelyik játékos is nyer.

"Élvezik a játékot, amíg az egész szét nem robban" -hangzik a film utolsó mondata. Úgy lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.