B. Traven rendkívül népszerű, és legalább annyira titokzatos 20. századi író volt. Valószínűleg német származású, és élete nagy részében Mexikóban élt. Műveit több tízmillió példányban, két tucatnyi nyelven adták ki. Nagy valószínűséggel azonos azzal a Ret Marut nevű anarchista forradalmárral, akit 1919-ben a Bajor Tanácsköztársaság leverése után halálra ítéltek, de sikerült megszöknie. Az biztos, hogy a könyvei szabályos anarchista manifesztumok. Izzó dühvel, mégis fölényes hidegvérrel leplezi le a kapitalizmus embertelen világát, a kizsákmányolást, az állam és az uralkodó osztály kegyetlenségét. Helyenként szabályos forradalmi útmutató nyújt, és arra biztat minket, hogy sose törődjünk bele a rendszer által nyújtott szűk keretekbe és embertelen körülményekbe, mindig van értelme lázadni, és harcolni egy szabad világért.

(Rövid részletek Halálhajó című regényéből, ami először 1926-ban jelent meg.)

„Ha huszonöt esztendeig nem költenék egyetlen centet sem, a havibéremet gondosan félreraknám, soha munka nélkül nem volnék az egész idő alatt, akkor a huszonöt esztendős szakadatlan munka és takarékoskodás után, ha nem is vonulhatnék még nyugalomba, de megvolna az a megnyugvásom, hogy még további huszonöt esztendő múlva büszkén számíthatnám magamat a középosztály legalsó fokához tartozónak. Ahhoz az osztályhoz, amelyik elmondhatja: „Istennek hála, félretettem néhány garast a rossz napokra.” És mivel ez az osztály az a bizonyos, amelyik az állam támasza és talpköve, így tehát én is a társadalom érdemes tagjává válhatnék. Márpedig ez megér ötvenesztendei munkát és zsugorgatást, ugye? Az ember biztosította magának a túlvilágot, másoknak pedig az ittenit.”

„A törvény mindig elgyengíti az embert… a vérünkben van, hogy áthágjuk a törvényt, mert mások csinálták.”

„Vajon ki ellen irányulnak az útlevelek meg a beutazási engedélyek? A munkás ellen. Ki ellen irányul a bevándorlási korlátozás Amerikában meg más országokban? Az is a munkások ellen. És kinek a kívánságára, kinek a hathatós támogatásával születtek ezek a törvények, melyek lábbal tiporják az ember szabadságát, és arra kényszerítik, hogy ott éljen, ahol nem akar élni, s megakadályozzák, hogy oda menjen, ahol élni szeretne? A munkásszervezetek kívánságára és támogatásával. Külön komisz állam a komisz államban. Védem a magamét, aki nem tartozik a pereputtyomhoz, pusztuljon, annál jobb, ha elpusztult, egy konkurenssel kevesebb.”

„Csak az ismeri a pénz igazi értékét, akinek sok van, mert ráér, hogy megbecsülje. De hogyan is ismerhetné meg az ember valaminek az értékét, amit mindjárt tovább kell adnia. És mégis mindenki azt prédikálja, hogy csak a szegény ember becsüli meg a garast. Innen származnak azután az osztályellentétek.”

„-Nyissa ki! Rendőrség! Beszélni akarunk magával!

Kezdek kételkedni abban, van-e egyáltalán más ember a világon, mint rendőr. A rendőrség azért van, hogy gondoskodjék a rendről és nyugalomról, és senki se zavarja annyit felebarátait, senki sem kerget annyi embert az őrületbe, mint a rendőrök. Egészen biztos, hogy semmi sem okozott több bajt a világon, mint a rendőrség, hiszen tulajdonképpen a katona is rendőr.

-Nyissa ki az ajtót, vagy betörjük.

Betörik az ajtót! És ezek védenek bennünket a betörőktől…”

„Abban a pillanatban, mihelyt valaki nem tartozik a rendőrséghez, és nem is akarja, hogy oda számítsák, egyszerre fölöttébb értelmes lényé válik, és normálisan gondolkodik.”

„Aki munkát adhatna, úgy méri végig az embert, mint valami tolakodó koldust. – Nincs időm, jöjjön vissza később! – De ha a munkás mondaná: - Nincs időm, vagy nincs kedvem, hogy a maga számára dolgozzak! – akkor az forradalom, sztrájk, a fennálló világrend megtámadása, akkor tüstént jön a rendőrség, egész ezred katonaság vonul ki, és felállítják a gépfegyvereket.”

„A kapitány, a parancsnok, a főnök, aki mindig mást akar, mint a hajó. A hajó gyűlöli a főnökét, mint ahogy rendszerint minden főnököt gyűlölnek. Ha elvétve netán mégis akad főnök, akit alárendeltjei szeretnek, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha szeretnék, ez csak azért történik, mert ilyen módon lehet legkönnyebben elviselni a bogarait.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.