Akit nem érdekel a punk-rock az ne olvasson tovább, de nekik is elárulom a tanulságot: Németországban nem lesz újra fasizmus.

A Toten Hosen 1982 óta működő németországi punkzenekar. A gyors, dallamos német punk-hagyomány egyik legjelesebb képviselője. Megalakulásuk után néhány éven belül népszerűvé váltak. Rendszeresen adnak ki új lemezeket, és már évtizedek óta nemzetközileg is jegyzett punk bandaként működnek, koncertjeik telt háznál, gyakran stadionokban zajlanak. Újabb számaik időnként melankolikusak, mintha az öregedés szelét éreznék időnként, de közben folyamatosan tudnak erős, dinamikus számokat is írni. Már megszokták a nagyszínpadot, de van olyan számuk ahol erre reflektálva azt feszegetik, punk-rock-e még amit csinálnak. Megnyugtathatjuk őket: igen, ez abszolút punk-rock!

A tagok szimpatikus fickók, nem lett belőlük üres fejű celeb. Campino, az énekes rendszeresen megnyilatkozik társadalmi kérdésekben is, és véleménye szilárd értékrendet tükröz: a banda elkötelezetten baloldali rendszerkritikus és hajlíthatatlanul antifasiszta. A dalszövegek ennek megfelelően punkzenekarhoz méltón társadalomkritikusak. 2012-es dupla CD-jük (Ballast Der Republik) egyik lemeze tisztelgés a számukra fontos zenészek előtt. Feldolgozták többek között a Moorsoldaten című dalt, ami hajdanán a náci koncentrációs táborok rabjainak a dala volt, illetve a Ton Steine Scherben ’70-es évekbeli anarchista indulóját, aminek címe magáért beszél: Keine Macht für niemand! (Semmi hatalmat senkinek!)

Ezévi turnéjuk utolsó állomása saját városukban, Düsseldorfban volt. Itt különösen népszerűek, túlzás nélkül mondhatjuk hogy a Toten Hosen Düsseldorf egyik büszkesége. A város amúgy egy modern nagyváros, itt található többek között az egyik legelegánsabb európai vásárló utca, persze mi nem ezért szeretjük. A koncert helyszíne a városi stadion volt, ami egy befedhető, modern létesítmény. A zenekar mára már egy brand, így a helyszínen a sört Toten Hosenes pohárba csapolták, és rengeteg ember viselt a banda logóival díszített pulcsit vagy pólót.

Az egyik előzenekar egy bajor csapat volt, a LaBrassBanda, akik sok fúvóssal feldobott, erős ska-hatást mutató gyors zenét nyomtak, és közben elviccelődtek a védjegyükként viselt bajor bőrnadrágon. Aztán a Broilers következett, akik szintén düsseldorfiak, ennek megfelelően lelkes ováció fogadta őket. Zenéjük gyors, a street-punkhoz közelálló, élvezhető muzsika.

Mire a DTH színpadra lépett, megtelt az aréna. Az összes lelátó és a küzdőtér is tele volt, ez a stadion méreteinek ismeretében 50-60 ezer fős közönséget jelent! Ilyen méreteknél már szükség van a színpad fölötti óriás kivetítőkre, különben nem sokat látnánk a zenészekből. A banda teljes lendülettel nyomta több mint két órán keresztül, elsősorban a gyors, pörgős számokat. A zenét vetítés kísérte, és persze végig rengeteg reflektor nyújtott vizuális élményt. A hangtechnika tökéletes volt, a közönség lelkes, a hangulat forró. Nagyon klassz buli volt!

A szervezés egyéb szempontból is jól működött, például koncert után az S-bahnok folyamatosan, fennakadás nélkül szállították haza a tömeget. A biztonsági emberek elsődleges tevékenysége arra irányult, hogy a zárt területéről kiküldjék a dohányzókat, persze a koncert végére a dohányosok egyre előrébb tolták hadállásaikat.

A DTH profi zenekar, akik úgy váltak rocksztárrá, hogy nem adták fel a punk lendületét és dühét. Az ő következetességüknek is van némi szerepe abban, hogy manapság Németországban bármiféle fasiszta szimpátiát mélyen elítél a széles közvélemény. A fasisztákat utálni nem szélsőséges véleménynek számít –mint pl. errefelé-, hanem hozzátartozik a normális gondolkodáshoz.

A Toten Hosen –szokása szerint- ezúttal is remek koncertet adott. Jó kis banda!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.