Bokros Lajos nem nyugszik. A burzsoá érdekek egyik legtudatosabb és legharciasabb képviselője ezúttal polgármesterjelöltként tűnt fel. Tegyünk egy kis történeti kitekintőt. Az 1980-as évek kezdetétől megindult a támadás a proletariátus életkörülményei ellen, keleten és nyugaton egyaránt. A rendszerváltás ennek a folyamatnak volt az egyik epizódja, politikai és ideológiai keretet teremtett a kizsákmányolás fokozásához. A rendszerváltás utáni kormányok tehetségükhöz mérten szorították le a munkabéreket, különösen Horn és Gyurcsány idején. A kilencvenes évek elején a munkanélküliség tömegessé válása kísérte a gazdasági szerkezetváltást, és egy generáció jelentős része került ki – véglegesen – a társadalom peremére.

(Az akkori középgeneráció, az 1951-1959 között születettek körében azóta is kiugróan magas az öngyilkosok aránya. A náluk idősebbeknek már volt stabilabb egzisztenciája, a gyerekeik is nagyobbak voltak, sokan tudtak előrehozott nyugdíjba menekülni a munkanélküliség elől. A náluk fiatalabb generáció pedig egyszerűen tudomásul vette a helyzetet és alkalmazkodott hozzá, hogy nekik már nem lesz kiszámítható jövőjük.)

De a kapitalizmus gépezete még több proletárvért kívánt. És ekkor jött Bokros, aki 1995 tavaszán egy olyan intézkedéscsomagot jelentett be, amelynek az eredménye olyan lett volna, mintha mindenkinek egyharmadával csökkentenék a fizetését. (Az alkotmánybíróság beavatkozása nyomán némileg szelídült a dolog, de csak némileg.) Ezt nevezték, és nevezik azóta is a gazdaság megmentésének. Joggal: a gazdaság jó működése azt jelenti, hogy kellő mértékű a profit. Ha a burzsoázia nem jut elég profithoz, ha csökken a profitráta, akkor azt mondják: bajban van a gazdaság. Ilyenkor az állam, a burzsoá érdekeket védelmező intézmény közbelép, és teletankolja a kapitalizmus motorját a proletárok vérével és verítékével.

Bokros – vagy bármelyik másik vérszívó – kibontja a csomagját, a gépezet egyenletesen duruzsol, szépen gyarapodnak a bankjegykötegek, mi meg beledöglünk a munkába és a nyomorba. Bokros Lajos nevét egy életre megjegyeztük. Végleges eltűnése a pokol valamelyik bugyrában ünnepnap lesz. Ám sokan nem így gondolják. Olyan mélyen át vagyunk itatva a burzsoá értékrenddel, hogy gyakran halálos ellenségeinket, a kizsákmányolás haszonélvezőit is tiszteljük. Pedig a kapitalizmus zászlóvivőivel, a Bokros-félékkel nekünk nincs semmi közös dolgunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.