A 2012-es év végére felpezsdült a magyarországi politikai élet: december elején országos ellenállás bontakozott ki a felsőoktatás átalakításáról bejelentett kormányintézkedések ellen. A meghirdetett változtatások alapján a 2013-ban induló tanévben a korábbi ötvenezer helyett mindössze tízezer diák tanulhatna ingyenesen – rajtuk kívül mindenkinek félévente százezertől több százezer forintig terjedő összegű tandíjat kellene fizetni. Ezzel együtt folyamatosan csökkentik az egyetemek állami támogatását és önállóságát. A kormánypolitika célja egyértelmű: a felsőoktatás elit-jellegét tovább erősíteni, a társadalmi mobilitás esélyeit gyengíteni.

A diákok –nemcsak a főiskolások, de a gimnazisták is- rég nem látott lendülettel tiltakoznak. Nagygyűlések, be nem jelentett tüntetések, szimbolikus épületfoglalások követik egymást. A tiltakozó hullám még csak az elején tart, és ha a téli szünet, a vizsgaidőszak és a pénzhiány miatti egyetemi szénszünet nem fogja jégre tenni a mozgalmat akkor januárban újult erővel folytatódhat a harc. A hivatalos diákszervezet, a Hallgatói Önkormányzatok (HÖOK) helyi képviselői megpróbálnak a mozgalom élére állni és eközben megpróbálják visszafogni a mozgalmat. Szabotálják az épületfoglalást, békítik a tiltakozókat, és egyelőre csak azért nem tárgyalnak a kormánnyal, mert nem érzik hogy stabilan kezükben tartanák a mozgalom irányítását. December közepén ez a mozgalom erőssége, hogy még nem állt senki sem az élére, nincsenek „szakszervezeti” vezetők akik befognák és leszerelnék a mozgalmat. Az ellenzéki pártok ráépülési kísérletei rendre kudarcot vallanak, és a fasisztákat is elzavarják a tüntetők. A mozgalom akkor kerülhet hanyatló ágba, ha „vezetői” leülnek tárgyalni a kormánnyal. A kormány visszavon majd egyes intézkedéseket, megígér bizonyos dolgokat –amiket úgysem fog betartani-, a tiltakozás „vezetői” pedig bejelentik hogy „Győztünk!” Aztán hazaküldenek mindenkit, és az ellenállás és a harc lelkesültségét átveszi a szürke hétköznapok monotóniája. De itt még nem tartunk.

A független kezdeményezések –mint a Hallgatói Hálózat (HaHa) vagy a Humán Platform- egyelőre pozitív szerepet játszanak, erősítik a tiltakozást, és úgy tűnik nem törekszenek annak leszerelésére. Kicsit sokat hangsúlyozzák a mozgalom békés jellegét, pedig az erőszak megjelenésétől nem nekik van félnivalójuk, hanem kizárólag a kormányoldalnak.

A kormány az első menetet elvesztette. Nem merték erővel elfojtani a tiltakozást, nem is tudták volna. Összevissza nyilatkoznak, szokás szerint hazudoznak, naponta váltogatják az álláspontjukat. A fiatalság politizáló része eddig nagyobb arányban jobboldali volt, sokan nacionalizmussal megfertőzve, de most nagy erővel lépett színre az ellenzéki diákság. Habár a tandíjról folyik a vita, azt azért nagyon sokan érzik hogy itt többről van szó. A kapitalizmus évek óta nagy lendülettel fokozza a kizsákmányolást az élet minden területén –mára a túlnyomó többség számára világossá vált, hogy az életünk a tét. A mai trendek alapján egyértelmű hogy az az élet, ami a mai fiatalok szüleinek még megadatott –többnyire van munka, a fizetés pedig, egyre alacsonyabb szinten ugyan, de elég a megélhetésre- a múlté. A kapitalizmus történelmi korlátaihoz közelít. Egyre kevesebb élőmunkát használ, emiatt egyre több a fölösleges munkaerő, így viszont nincs vásárlóerő, nincs kinek eladni a sok –amúgy többnyire fölösleges- árucikket. Az árutermelés gépezete egyre jobban akadozik. Ez az igazán mély és világméretű válság, a rendszer –talán halálos- válsága azt jelenti számunkra, hogy jobb esetben halálra dolgoztatnak minket, rosszabb esetben hagynak éhen dögleni. És a helyzet lehet ennél sokkal rosszabb is –ha hagyjuk. 

2012 végén a magyarországi ifjúság szép karácsonyi ajándékot tett a rendszerellenes mozgalom szegényesen feldíszített ünnepi fenyőfája alá: nagy pofont adott a vérszívóknak, és felmutatta hogy van értelme az ellenállásnak. Példát mutatnak, és ne gondolja senki hogy nem fog visszhangra találni tiltakozó mozgalmuk. Széles társadalmi réteg drukkol nekik, mert ez a harc sem részérdekekről szól. Általános támadás folyik életkörülményeink ellen –és mi védekezünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.