A hivatalos politika szereplőivel szemben nincs sok értelme elvárásokat megfogalmazni. A legális, a rendszer kereteit meg-nem-kérdőjelező politikusoktól nem várunk semmit. Ez nem jelenti azt, hogy nem számít mit mondanak és mit tesznek.

Jámbor András veszi magának a bátorságot, és gyakorlatilag a magyar nép nevében tesz nyilatkozatot, és fogalmaz meg egy nyílt levelet Ilaria Salisnak címezve.

(2023. februárjában a budapesti nemzetközi náci találkozó néhány náci résztvevőjét fizikai támadás érte, többeket megvertek. A rendőrség ötvenfős külön csoportja végül három embert tudott letartóztatni, egyikük volt Ilaria Salis. Több mint egy évet ült börtönben, tízéves börtönbüntetést kért rá az ügyész, de 2024-ben Olaszországban Európa Parlamenti képviselőnek választották, így a mentelmi jog miatt kiszabadult.)

A levél ostoba vagdalkozás. A legfeltűnőbb bármiféle szolidaritás hiánya – fel sem merül benne, hogy egy fasizálódó rendszer politikai foglyaival együttérezzen. Nem az Orbán-rezsimet okolja a Szikra ellen folyó kampányért, vagy a két hétre letartóztatott szikrás tagért, nem, hanem azokat a náciveréssel vádolt embereket, akiket európai elfogatóparancs alapján azóta is üldöz kontinens-szerte az orbáni állam.

Jámbornak jogában áll elítélni nácik megverését. De hogy eközben egy szava sincs a fasizmus elítélésére, az emberek kiirtására buzdító uszítók elleni küzdelem említésére, az nagyon szánalmas dolog. Önmagát sajnáltatja, és nem azokat az évtizedes hosszúságú börtönbüntetéssel fenyegetett fiatalokat, akik a német és magyar állam politikai manipulációinak áldozatai.

Ilaria börtönben töltött ideje Jámbor szerint csak „marketing”. Jámbor „nyugati identitáspolitikát” emleget, nyilván csak sértegetni akar, mert ennek a kifejezésnek, különösen ebben az összefüggésben nincs semmi értelme.

Ne akarja már Jámbor megmondani, hogy mi az a szolidaritás! Hiszen pont ő az, akiből ez teljesen hiányzik.

A Szikra mozgalmat az Orbán-rezsim potenciális veszélyként kezelte, mint minden ellenzéki mozgalmat. A lejáratására folyamatosan indítottak kampányokat, az, hogy pont a 2023-as náciverés után indult kampány bizonyult a legsikeresebbnek, pusztán a véletlen műve. Aki egy kicsit is tisztában van a magyar politikai viszonyokkal, az egy percig sem gondolta komolyan, hogy egy ilyen akcióhoz bármelyik Szikra tagnak bármi köze lehetett volna, de a rágalomkampányok többnyire nem a valóságban gyökereznek. Érzéketlen és cinikus dolog a lejáratókampány ürügyét okolni, és nem a hatalmi gépezetet.

Jámbor szerint az – állítólag – nácikat verő külföldiek azok, akik ártanak „az országnak”, és nem a totális uralomra törő rezsim, nem a fasizmust sok területen rehabilitáló kormánypolitika, nem a deklarált antifasizmusellenességgel a fasizmus mellet kiálló állami propaganda, nem a kormány fasizálódását kihasználva szerveződő náci csoportok.

Jámbor Andrást egy súlyos megfelelési kényszer vezérli, az általa elképzelt rendpárti nyárspolgárnak való megfelelés kényszere.

Szánalmas megalázkodás – vagy máshonnan nézve őszinte vallomás - azt bizonygatnia, hogy ő, Jámbor András Ilaria ügyében teljes mértékben egyetért az Orbán-rezsimmel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.