Zavargások Angliában

A sajtó megdöbbenve számolt be a 2011 augusztusában zajló angliai fosztogatási hullámról. Tucatnyi nagyvárosban zajlottak hasonló jelenetek: több tucatnyi, több száz, esetleg több ezer fős csoportokba tömörülő lázadó proletárok üzletekbe törnek be, megfutamítják a kivonuló rendőri csapatokat, majd mindenféle árucikkekkel alaposan felpakolva hazavonulnak. A burzsoá ideológusok azonnal készen álltak a magyarázattal, bevándorlók, bűnözők, lumpen elemek –tehát egy behatárolható, a kizsákmányolt osztály többi részétől jól elkülöníthető csoport- akciójának igyekeztek beállítani az eseményeket. Ez színtiszta propaganda, aminek az a célja hogy a proletár osztály megosztottságát fokozza. A helyzet ezzel szemben az, hogy a kizsákmányolt osztály érdekei az egész világon azonosak, a faji, nemi, szakmabeli, életkori, anyanyelvi megosztás csupán a burzsoázia érdekét szolgálja, hiszen csak a megosztottság fenntartásával tudják biztosítani hatalmukat.

A net segítségével mindenki tanúja lehetett a lelkesítő jeleneteknek. Amit láttunk az a klasszikus proletárlázadás kezdeti szakasza. Miután a burzsoázia már végsőkig feszítette a húrt a robbanásveszélyes társadalmi gyúanyag szikrát kap. Ez a szikra lehet bármilyen banális ügy, jelen esetben egy kisstílű bűnöző –ha egyáltalán valóban az volt- halála, ami a rendőrök lelkén száradt. Ilyesmi nap mint nap megtörténik, de ezúttal a dolgok szerencsés együttállása következtében a rendőri erőszak ellen tüntető csoport elérte a kritikus tömeget, és először elzavarta a rendőröket, majd élve az így kivívott szabadsággal nekilátott a proletariátus által megtermelt javak vissza-elsajátításának –azaz a fosztogatásnak. Jó érzékkel előszeretettel vittek haza drága műszaki cikkeket –jól fog az jönni, ha visszaállnak a dolgos hétköznapok. (Bár fennáll a veszély, hogy a rend helyreállása után a rendőrség razziákat szervez –mint tették azt pl. az 1992-es los angelesi zavargások után-, ahol igazolni kell a lakásban található értékes tárgyak eredetét.)

A fosztogatás a tulajdonra és cserére épülő rendszer nyílt és egyértelmű tagadása. Alapvető jellemzője a forradalmi proletármozgalomnak. Az osztállyá szerveződő –tehát lázadó- proletariátus nem tiszteli a tulajdont –hiszen abból ki van zárva, az egyetlen amit birtokol a saját munkaereje-, és nem fogadja el a csere logikáját. Elveszi azt amiről úgy gondolja, szüksége van rá, és amit egyébként is valamelyik proletártestvére állított elő verejtékes munkával. A tulajdont a burzsoázia egységesen, osztályként birtokolja, és a majdan beköszöntő világforradalom során azt a proletariátus egységesen, osztályként fogja kisajátítani.

Az angliai zavargásokba természetesen nem kell belevetíteni a kapitalizmus azonnali bukását. Ez csak egy epizód volt, az osztályok között folyó háború egy állomása. De az biztosra vehető, hogy az európai proletariátus életkörülményeinek romlása, a kizsákmányolás fokozódása az ilyen és hasonló lázadások sűrűsödését fogja kiváltani. A fosztogató proletárokról nem gondoljuk, hogy csupa tudatos, felkészült forradalmár vonult az utcára. Ugyanakkor mégis azt mondjuk, hogy a munkásosztály hősei ők, még akkor is ha a rendőrség elleni osztálydüh kiélésén kívül többnyire csupán az volt a céljuk, hogy megszerezzenek valami régen vágyott drága cuccot. Az is tény, hogy egy ilyen lázadás során történnek helytelen, értelmetlen kisajátítások is. Egy, a fennmaradásért küzdő apró családi bolt kifosztása, a szomszéd autójának felgyújtása vagy egy járókelő kifosztása nem feltétlenül hasznos. De ezek az esetleg előforduló negatív jelenségek nem tartoznak a lázadás lényegéhez. A forradalom soha nem lesz éteri tisztaságú, felkészült, szervezett és művelt anarchista-kommunista tömegek fegyelmezett akciója. Ezzel szemben sokkal inkább zűrzavar és felfordulás, teremtő rendetlenség, amikor a ránk erőltetett társadalmi normák (tízparancsolat és társai) porrá omlanak. A forradalmi tudat fejlődése pedig párhuzamosan történik a forradalmi akciók sűrűsödésével. Az osztálytudat az osztály harci tapasztalatain alapul.

Sokan mondták, hogy „hiszen ezek csak jól akarnak lakni!” Nos igen, pontosan az a cél: azt akarjuk hogy soha többé ne kelljen senkinek éhezni, azt akarjuk hogy osztályunk minden tagja jól legyen lakva. Ehhez a célhoz pedig azon az úton kell elindulni, amelyen proletártestvéreink az angliai városokban megtették az első lépéseket.