Kína

Ami Kínában történik az egyre nagyobb hatással van az egész világra. Ebből a szempontból is érdemes volt ellátogatni a Szépművészeti Múzeum modern kínai képzőművészetet bemutató kiállítására. (2012 augusztus 9-szeptember 9)  A kiállítás egy hivatalos válogatás, tehát olyan művek szerepeltek, melyek alkotói beilleszkedtek a politikai és művészeti rendszerbe, és akiknek a műveit átengedte –az amúgy vélhetően lazuló- cenzúra. Természetesen voltak viccesnek ható propaganda-művek, és a kínai nemzet nagyságát dicsőítő alkotások is, de ennek ellenére jó kiállítás volt. Egy több ezer év alatt kifinomult magas művészeti színvonalat, technikai tudást semmilyen cenzor nem tud felszámolni.

A kiállítás végetért, de a „Made in China” felirat itt van a mindennapjainkban. Mindent Kínában gyártanak – ez az ember érzése, bármit is vásárol. Ugyanakkor a kínai termék a vacak, silány minőség szinonimája. E két megállapításból az következik, hogy egyre több gyenge minőségű árucikk kapható a boltokban, így könnyű elhitetni hogy a kínaiak tehetnek az általános minőségromlásról. Csakhogy a helyzet ennél összetettebb: az életminőség általános és tömeges romlása alapvető jelenség az utóbbi években Európa-szerte. Lakókörnyezetünk pusztul, a gépjárműforgalom növekedésével párhuzamosan nő a zaj és a légszennyezés. Munkakörülményeink romlanak: nő a munkahelyi stressz, nő a munka intenzitása, nő a tőkének való kiszolgáltatottságunk. Emberi kapcsolataink pusztulnak, gyengülnek a közösségek, egyre fogy a szolidaritás. A fokozódó hajsza, a verseny megmérgezi kapcsolatainkat. A minket körülvevő tárgyi világ is pusztul. A számunkra megfizethető használati tárgyak minősége, tartóssága látványosan gyengül. A kapitalizmusban természetesen nem cél olcsó, tartós, jó minőségű termékek előállítása. Nem csak azért nem, mert a gyártóknak és kereskedőknek csak a folyamatos fogyasztás biztosítja a profitot. A kapitalizmus –és a korábbi árutermelő gazdasági rendszerek – alapja a használati érték és a csereérték elkülönülése. Az egyes termékeknél másodlagos, sőt teljesen elhanyagolható szempont, hogy milyen hasznossággal bírnak, kizárólag csereértékük számít, vagyis az hogy mire lehet kicserélni. Ez határozza meg a gazdaság működését, ez a jelenlegi civilizáció alapja. Ez az oka szinte minden nyomorúságnak, ami a mai emberiséget sújtja. Emiatt kell egész életünkben a puszta életben maradásért küszködnünk és küzdenünk.

A kapitalizmust –és így minket is- visszatérő rendszerességgel súlyos válságok érik el. A válságok a túlnyomó többség életkörülményeinek romlásával majd –válságkezelésként- a termelőerők tömeges megsemmisítésével járnak. Európában jelenleg az életviszonyok rosszabbodása van napirenden, és ennek részeként szembesülünk egyre gyakrabban azzal az érzéssel: „Már megint rám sóztak valami vacakot!” A háztartási gép néhány év után végleg elromlik, de addig se működött hibátlanul. A szerelő csak legyint: ezt nem lehet javítani! A gyerekjáték az első alkalommal eltörik. Az élelmiszer rossz ízű és hihetetlen dolgokat tartalmaz. Az új lakásnak beázik a teteje, az új cipőnek hazafelé menet leválik a talpa. Mire összegyűlik a pénz a legújabb számítástechnikai csodára már rég elavultnak számít, és mire kifizeted az utolsó részletet az autóra, viheted a roncstelepre. Teljesen mindegy, hogy melyik országban gyártották.

A termelés jelentős része vándorol Kelet-Ázsiába, kiemelten Kínába. A termelés kihelyezését általában az olcsó munkaerővel indokolják – főleg azért hogy elhitessék velünk, mennyire hasznos lenne a „nemzetgazdaság” számára béreink csökkentése. A tőkének érdekében áll hogy a munkabérek különbözőek legyenek az egyes régiókban, mert szüksége van rá hogy ezt is figyelembe véve tudjon mozogni a profit maximalizálásáért. De a keletre vándorlás egyik fő oka inkább az, hogy ott egy jelentősen bővülő felvevő piac van. Hatalmas fogyasztó tömegek koncentrálódnak, és az előállítás költségeit jelentősen csökkenti a minél nagyobb példányszám, a tömegtermelés is. Egy ilyen óriási ütemben modernizálódó régióban minden csúcstechnológia megtalálható, Kínában tökéletes minőségű termékeket is gyártanak. Mi azonban csak az olcsót tudjuk megfizetni. Ez az olcsóság is viszonylagos, mert ma már semmi sem olcsó. Számunkra gyakran a legolcsóbb árucikk is drága. Ezért felháborító és dühítő hogyha hasznavehetetlen vackokat kapunk a keservesen összeszedett pénzünkért. Ez is a kapitalista világválság kísérő jelensége, és nem a kínaiak tehetnek róla.

A tőkeviszonyok regionális átrendeződése miatt a kínai események egyre nagyobb hatással lesznek a világra. Érdemes odafigyelni!