A magyarországi parlament nagy többséggel elutasította a javaslatot, hogy a családon belüli erőszak önálló tételként szerepeljen a büntető törvénykönyvben. A képviselőknek nyilván fogalmuk sincs arról, hogy ez miért speciális eset, és nem is csak azért, mert amúgy sem értenek semmihez hiszen politikusok, hanem azért is mert túlnyomó többségük nem fogadja el a nemek egyenlőségének elvét. A parlamenti képviselők kevesebb mint tíz százaléka nő, ezzel az ország a női képviselők arányát tekintve a 104. a világon. A legnagyobb tőzsdei cégek vezető testületeiben öt százalék a nők aránya. Ne mondja senki, hogy nincs férfiuralom!

A modern feminizmus az 1968-as forradalmi hullám részeként sok országban átrendezte a nemek viszonyát, ebből le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a feminizmus integrálható a kapitalista társadalomba. A nyugati világban nem csak egy tudományos-társadalmi elitre jellemző a női emancipáció elvének elfogadása, de a társadalom széles rétegét áthatja. Ez Magyarországon nincs így, a gender-tudatos szemlélet (vagyis a nemi előítéleteken túllépő gondolkodás) az értelmiségnek is csak egy kis szeletét érintette meg. Ezzel nem vagyunk egyedül, a világ túlnyomó részén a patriarchátus durva, otromba, sok esetben archaikus formáiban kikezdhetetlenül őrzi pozícióit. A bolygó férfilakosságának többsége nem tekinti magával egyenértékű emberi lénynek a nőket. Egyszóval a világkapitalizmus férfiuralmú rendszer.

 De nem ez a legnagyobb baj vele. Az igazi határ nem nők és férfiak, hanem kizsákmányolók és kizsákmányoltak között húzódik. Az elnyomás osztályhelyzettől függően sújtja a férfiak túlnyomó részét is, a nemi elnyomás egy ráadás a nők részére. A nemek közti viszony a társadalmi viszonyokból következik, ezért úgy tűnik, hogy a nők elnyomása nem szüntethető meg, a teljes női emancipáció nem valósulhat meg a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása, a kapitalizmus teljes felszámolása nélkül.

 Ebből viszont az is következik, hogy a férfiuralom elleni támadás egyben a rendszer elleni támadás is. Nem lehet ölbe tett kézzel várni a „nagy” változásra, miközben hetente agyonver egy nőt a partnere. A családon belüli erőszak nem kizárólag a nők ellen irányul. A lelki bántalmazást nők is és férfiak is művelik, nem ritka hogy egy anya terrorizálja a gyermekeit, vagy egy nő okoz lelki sérüléseket férfi partnerének, de a fizikai bántalmazás arányai egyértelműek: minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere. A bírói ítélkezési gyakorlat tükrözi a társadalmi viszonyokat. A feleség meggyilkolását 5-6 év börtönnel büntetik, míg a férj meggyilkolásáért nem ritka a 8-10 év sem. (Elterjedt kifejezés a „szerelemféltés”, ami alapvető hamisítás, hiszen a partner, vagy volt-partner megölésének semmi köze a szerelemhez, az inkább a tulajdon védelme, mert a gyilkos saját tulajdonának tekinti a másik embert.)

A politikusi vezető garnitúra szexista, homofób emberek gyülekezete, akik nem találnak kivetnivalót a nők bántalmazásában, ezt mutatja a törvényjavaslat elvetése.