Állítsuk meg a népirtó gázai háborút! Le Netanjáhúval! Le a Hamásszal!
A Hamász 2023. októberi tömeggyilkossága utáni háború népirtás méretű pusztítása leleplezi, mi az izraeli szélsőjobb és a burzsoázia háborús frakciójának terve: a palesztinok elűzése Gázából.
Miért van folyamatosan háború a Közel-Keleten?
A kapitalizmusban nincs béke. Állandóan harcban álnak egymással a tőkés csoportok. Gazdasági vagy katonai eszközökkel folyik a harc. „Békében szívják, háborúban ontják a vérünket.”
A kapitalista világrendszer hierarchikus felépítésű, és a perifériákon háborús gócpontokat, törésvonalakat tart fenn. Ezekben a régiókban bármikor kirobbantható háború. A háború a gazdasági és politikai válságok egyik megoldása, és egyben hatalmas profittal járó üzlet. A fölösleges munkaerő és a nyomorgó tömegek elpusztítása a háború járulékos haszna.
A Közel-Kelet egy ilyen háborús régió, ahol az árkokat a hidegháború évtizedei elmélyítették, mert ez volt a kihelyezett USA-Szovjetunió háborúk egyik helyszíne.
Hogyan jött létre Izrael állam?
Minden népcsoportnak megvan a sajátos történelme. A zsidóság az ókor óta diaszpórákba szóródott szét, de a szigorú vallási előírások megőrizték a közös népi tudatot. A szekuláris, a munkaerő eladására épülő kapitalizmus kikezdte a zsidó vallási szabályokat is, a modernizálódó kapitalista régiókban megindult az asszimiláció. Ugyanakkor a 19. század második felében a keresztény antijudaizmust felváltotta a modern antiszemitizmus ideológiája. Az antijuadizmus a keresztény vallás zsidó eredetének tagadására jött létre, az elszakadás a saját gyökereitől minden szektás gondolkodás jellemzője. Az antiszemitizmus viszont a kapitalizmus terméke, a rendszer strukturális problémáinak, a kibékíthetetlen osztályellentétek kezelésének eszköze, hasonlóan a többi burzsoá ideológiához: nacionalizmus, szexizmus, rasszizmus, xenofóbia, stb. A 20. században az antiszemitizmus egyfajta ideológiai joker, „a zsidók tehetnek a kapitalizmusról, ÉS a kommunizmusról is”. A terjedő antiszemitizmus, a kelet-európai, tömeggyilkos állami pogromok zsidó aktivistákat arra a gondolatra vezettek, hogy, mivel az asszimilációt nem hagyják, vissza kell térni az ősök földjére, Palesztinába. A cionizmus ennek a visszatérésnek, a biztonság saját erőből történő megteremtésének ideológiája.
Megindult a kivándorlás, európai zsidók földeket vásároltak és letelepedtek a Biblia földjén. Ezután jöttek a nácik, jött a történelemben példátlan népirtás, a holokauszt, és a náci birodalom csatlósai segítségével a kelet-európai zsidóság többségét megsemmisítette.
A túlélők számára a cionizmus nyújtott kiutat és vigaszt, Izrael állam pedig a „soha többé” biztosítékává vált. A cionizmus szocialisztikus gondolatai fokozatosan eltűntek, Izrael az amerikai imperializmus bástyájává, egy magasan fejlett, a kapitalista centrumhoz tartozó országgá vált. Területe egyre nőtt, az őslakos palesztin népesség kiszorítása végigkíséri az ország történetét. Akárcsak a militarizmus és a nacionalizmus.
A hidegháború vége nem hozott békét, mert ez az időszak a szekuláris, modernizációs közel-keleti rendszerek hanyatlását is elhozta. Nem sikerült a felzárkózás, mivel a perifériák felzárkózása soha nem sikerülhet, sem a Közel-Keleten, sem Kelet-Európában, sem Latin-Amerikába, sem sehol.
A hatalmi űrt a vallási fundamentalizmus próbálja betölteni, egyfajta iszlamofasizmus. Ennek a vallási alapú diktatúrának helyi megnyilvánulása a Hamász, melynek hatalomra kerülését paradox módon a Gázai-övezetből való izraeli kivonulás, és rövid távú politikai érdekek tettek lehetővé.
Izrael állam a palesztin lakosságot nem akarja integrálni, de függetlenséget sem kíván adni neki. Ennek a feszültséget fenntartó politikának legdurvább példája Gáza, ahol több mint kétmillió ember él egy Budapestnél jóval kisebb területen, teljes függésben Izraeltől, és minden perspektíva nélkül, kiszolgáltatva a Hamász totális diktatúrájának.
- október 7-én elszabadult a pokol. A Hamász tömeggyilkos tombolását az izraeli hadsereg háborúja követte. Azóta több tízezren haltak meg a gázai övezetben, jelentős részük gyerek. Az övezet egyre nagyobb része válik romhalmazzá. A romok között kétmillió ember a mindennapi túlélésért küzd, miközben a bombázások és a sortüzek naponta több tucatnyi ember életét oltják ki.
A háború a Hamászt katonai értelemben felszámolta, de folyamatos újratermelődését nem lehet megakadályozni. Bebizonyosodott, hogy a Hamász nemhogy szabadságot nem hoz, de még a korábbinál is brutálisabb szenvedést hozott a palesztinokra. Még mindig futja erejéből a lakosság terrorizálása.
Izrael uralmon lévő szélsőjobboldali burzsoá csoportja az egyre nagyobb háborút tartja minden probléma megoldásának. Civilek tízezreinek legyilkolása az állam teljes kontrollvesztésének bizonyítéka. A gázai népirtó háború csak újabb háborúkhoz vezethet.
A kapitalizmus világhelyzete nem sok reményt kínál. Erősödik a háborús propaganda, egyre több az autoriter állam, és nincs realitása a gazdasági helyzet javulásának, vagyis a profitráta növekedésének. A gázai háborúnak mégis véget kell vetni!
Világszerte jelentős háborúellenes tüntetések zajlanak. A palesztin zászló nem nemzeti, állami szimbólumként szerepel, hanem egy háború sújtotta nép melletti szolidaritás szimbólumaként. Az izraeli állam háborús politikája, az izraeli hadsereg tömeggyilkosságai elleni tiltakozás nem az antiszemitizmus kifejeződése. Az antiszemitizmus az európai fasizmus egyik alapideológiája, emiatt természetesen veszélyes és szomorú, hogy az izraeli háborús politika elleni fellépésnek lehet antiszemita felhangja. Reális veszély, hogy a palesztinok melletti szolidaritás zsidóellenességként is értelmezhető – de mivel a fasiszták nemcsak antiszemiták, hanem rasszisták, tehát arabellenesek is, így a náci antiszemita narratíva nem uralhatja a háborúellenes mozgalmat.
Az Orbán-rezsim kitiltott az országból egy észak-írországi zenekart, a Kneecap-et. Arra hivatkoznak, hogy a zenekar „antiszemita”. Ez természetesen hazugság. A magyar kormány ezer szállal kapcsolódik az európai fasiszta mozgalmakhoz, pénzeli és politikailag támogatja tucatnyi csoportját. A különféle nácik beépültek a magyar államba, a tankönyveken át az államilag támogatott náci médiáig és rendezvényekig – mint pl. a februári náci emléktúra – számtalan példa van erre az összefonódásra. A magyar állami propaganda legtöbb eleme fasiszta jellegű.
Ezzel szemben a Kneecap az ír republikánus hagyományoknak megfelelően kifejezetten antifasiszta és antirasszista. Semmi köze sincs semmiféle náci szervezethez. Fiatal, balhés srácok a véráztatta Belfastból, akik nem tisztelnek semmilyen tekintélyt, és lehet, hogy nem mindig tudják tökéletesen megfogalmazni politikai nézeteiket, de mélyen elítélnek minden elnyomást, és főleg minden háborút. Különösen az imperialista hatalmakat.
Mi lesz Gázában? Egyszer véget ér a háború, legalábbis a mai szintjén. Minél többen minél hangosabban tiltakoznak, annál hamarabb. Meg fog bukni az izraeli háborús kabinet, és a fő felelősök, Netanjahúval az élen börtönbe kerülnek. De valódi békét és megbékélést csak a kapitalizmus meghaladása, minden állam és minden hadsereg felszámolása hozhat el. A Közel-Keleten, és a világon mindenhol.
Le minden háborúval! Le a háborús uszítókkal!
Le minden állammal!
Le Netanjahúval, le a Hamásszal!
Békét Palesztinának!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.