Nemrégiben hunyt el Eric J. Hobsbawm angol történész, akinek több műve is megjelent magyarul. Érdekes olvasmány Primitív lázadók című könyve, ahol a társadalmi banditákról nyújt körképet. Ilyen lázadók voltak a magyarországi betyárok is, akik nem voltak jó modorú emberek, de ezen túl semmi közös nincs bennük és a mai fasiszta rohambrigádban, a „betyárseregben”, akik sokkal inkább önkéntes rendőrök, semmint a hatalom ellen lázadó szegénylegények.

Négykötetes nagy összefoglaló műve (A forradalmak kora, A tőke kora, A birodalmak kora, A szélsőségek kora) a kapitalizmus világrendszerré válásának időszakát (1789-től napjainkig) elemzi átfogóan és alaposan. Bemutatja a gazdasági, technikai, politikai, társadalmi, kulturális folyamatokat, és mindezt részletesen és rendkívül olvasmányos formában. Mintha egy izgalmas regényt olvasnánk, ahol mi magunk is mellékszereplők vagyunk.

Marxistának szokták nevezni, de szerintem ennek a jelzőnek nincs sok értelme. A „marxizmus” tulajdonképpen a szociáldemokrata egyik fedőszava, a marx-szal takarózó reformista politikusok elnevezése. Marx kommunista forradalmár volt, akinek elsődleges célja a kapitalista rendszer megdöntése volt. Ezért igyekezett minél jobban megérteni és megértetni a rendszer működését. (Akinek a célja a kapitalizmus fenntartása az sohasem fogja megérteni a rendszer működését.) A marxizmus –ha elfogadjuk hogy van ilyen szellemi-politikai irányzat- egyfajta langyos, marx-szerű tudományos módszereket használó, a kapitalista rendszeren belüli reformokra törekvő áramlat. Ez a szociáldemokrácia, melynek azon túl, hogy sikeresen végrehajtotta történelmi programját, a munkásosztály integrálását a kapitalista társadalmi-politikai rendszerbe, nincs túl sok programja, nagyjából ennyi: szeretnénk ha kicsivel magasabbak lennének a fizetések. Pontosabban szólva régebben ez volt a programja, de ma már inkább a „jóléti állam” lebontásában jeleskednek. (Lásd Blair, Schröder, Horn, stb.)

Politikai értelemben Hobsbawm kétségtelenül szociáldemokrata volt (bizonyos történelmi szituációkban egyes szocdemek szeretik magukat kommunistának, „kommunista pártnak” nevezni). Ennek ellenére a kapitalizmus utóbbi kétszáz évéről –legalábbis magyar nyelven- senki nem írt nála jobb elemzést. Ami különösen nagy érdeme hogy nem a tudomány, a történész szakma számára írt, hanem mindenki számára, műveit bárki el tudja olvasni, és hasznosítani tudja a mai események értelmezéséhez az ott leírtakat. Nem azért halmozta fel hatalmas tudását hogy elégedetten hátradőljön, hanem azért hogy minél több emberhez szólhasson. Ez a fajta hozzáállás nagyon elismerésre méltó, azt gondolom aki nem azért tanul hogy tudását minél több emberrel megossza az nem méltó a megbecsülésünkre. A tudomány nem lehet cél, a tudomány csak eszköz a világ megértéséhez, és a világ megértésére azért van szükségünk, hogy meg  tudjuk azt változtatni. A történettudomány általában arra törekszik hogy történetileg igazolja a fennálló viszonyokat, és pontosan ezért csak az tekinthető tisztességes történésznek, akinek a művei teremtő módon használhatóak a rendszer lebontásához.

Hobsbawm műveit mindenkinek ajánljuk, aki szeretné jobban megérteni a minket körülvevő világot, a gazdasági-politikai folyamatokat, főleg akkor ha szándékában áll megváltoztatni ezeket a viszonyokat.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.