2013 február 3-ig tekinthető meg a debreceni MODEM-ben „A figuratív festészet nemzetközi tendenciái” alcímet viselő tárlat, az Alkony. Azt nem tudom megítélni, hogy mennyire átfogó a 28 művészt felvonultató kiállítás, de azt igen hogy a címhez illik, és nagyon jó válogatás.

Nyomasztó világban élünk, ezt tükrözik ezek a festmények is, de egyre újabb és újabb szempontok, megközelítések kerülnek elő, e képek által új és új szeletét látjuk meg a nyugtalanító valóságnak.

Nehéz átfogó képet adni egy ilyen tárlatról, ahol rengeteg remekmű van felhalmozva. Képeket, festőket fogok felsorolni, melyek, akik már bekerültek a művészet hosszú történetébe.

Nicole Eisenman Bányászat képein furcsa idill látható, ruhátlan női alakok, fürdőzés, halászat, és közben valóban bányásznak is, de mintha mindez egy szemétdombon zajlana.

Hernan Bas: Mefisztó, 17 évesen. Két kép, egyik alcíme: zsaroló leveleket írva. A képek pár száz évet repítenek vissza, egy sötét rejtélyekkel teli világba.  

Neu Rauch Műszak után c. képén elhagyott tárna, lábat mosó ember, és egy feltűnően zöld kabát.

Serban Savu képei lakótelepi idillt ábrázolnak, konyhakertek a panelházak tövében, néhány ember, elhagyott műhelyek, sivár kerítés.

Alexander Tinei Család képén az a furcsa, hogy az arcok össze vannak mázolva.

Szűcs Attila Szomszédsága nagyon vicces, négy ember –nyilván szomszédok- egy utánfutóból kialakított medencében hűsöl.

Ebben a szekcióban portrék láthatók, érdekes, jó ábrázolások, sajátos torzításokkal. Tim Eitel képén (Cím nélkül. Pillantás lefelé) egy lefelé néző férfifej, hátulról.

A harmadik szekció a sötétségben zajló dolgokat idézi meg.

Justin Mortimer Kóma c. képén hókupac, esti város. Lelassul, megáll a városi élet.

Cantemir Hausi Zendülés képén rohamrendőrök várakoznak, előttük csendes, elszánt tüntetők egy csoportja. 2012-es kép, kifejezi az év hangulatát, a társadalmi robbanás egyre közeledő viharát. Még nem történik semmi, de a felek már felsorakoztak, innen már bármi megtörténhet.

Szűcs Attila esti képei nagyon jók. Könyvtár éjjel, egy alvó alak látható, a könyvespolcok sötétjében. Lány pirosban c. képen mintha egy piros lámpa lenne a lány kabátja, kirakatüveg előtt áll, bent alakok fekszenek polcokon, halottak már, vagy még csak alszanak?

Karin Mamma Andersson Éjjeli vendég c. képe egyszerűen gyönyörű, holdfény a sötét felhők mögött, tanya a pusztaságban, alakok a ház előtt. Vészterhes feszültség, felkavaró kép.

Hernan Bas Éjjel jobb kint, mint bent c. képén skandináv faház előtt olvasó alak, éjszaka, fehér éjszaka, az égen sarki fények.

Az egyik legszellemesebb alkotás Daniel Richter képe, szabad fordításban: A farkas azt mondja, az nem tartozik a természetemhez hogy segítsek neked. A képen egy havas sziklán lógó, kapaszkodó emberalak, fölötte két lábon áll egy dohányzó farkas, és arcán diadalittas ábrázattal levizeli az illetőt.

Justin Mortimer Hivatal c. képén egy furcsa, kicsavarodott pózban alvó figura, műszak után, mint akit bedarált a hivatal gyárszerű gépezete.

Tim Eitel Felemelkedés  c. képe a felemelkedés illúzióját ábrázolja, szürke, sehova sem vezető lépcsőkön néhány alak ballag felfelé.

Cantemir Hausi Farkasa  a szekció címéhez illően jelképezi azt a félelmet, amit az éjszaka sötétje kelt bennünk.

Tim Eitel Cím nélküli képén körben minden szürke –függönyök, ágy, olvasó, fekvő alak, ágya szélén valaki ül-, de a kép közepén égő piros lepedő és paplan.

A negyedik a mozi szekció, eltérő hangulatú képekkel.

Tim Eitel Pár uniformisban, a „pár” két gépfegyveres kommandós.

Vitaly Pushnitsky kör alakú képein gondosan kidolgozott részletek, egy teherautó homlokzata, egy izmos test torzója.

Oliver Clegg lécekből, deszkákból összeeszkábált felületekre festette képeit. Jobb ma egy veréb címűn egy lány, kezével madár árnyát mutatja, Mint holnap egy túzok című hasonló, csak egy nagyobb madarat formáz a kezével. Ördög bújt a dobozba, mondja egy képcím, és tényleg, egy dobozba zárt bohócfej látható. Paprikajancsi elégedett – nagyon jó kép, egy játékbábu hever, és valóban elégedettnek látszik.

Bodoni Zsolt nevelési képekkel szerepel, az egyiken két izmos szoborfigura, előtte testnevelés óra zajlik.

Mircea Suciu képei szellemesek, fotógrafika-szerű képek. Szégyen –egy arcát eltakaró ülő alak. Minden nevetéssel végződik –nevető moziközönség látható.

A „Vészterhes otthon” szekció képei azt sugallják, hogy nincs meg az otthon biztonsága sem.

Karin Mamma Andersson képein lakásbelsők, alvó emberek, rendetlenség, mintha egy közös nagy albérletet mutatnának.

Caroline Walker képei kórházat, kezelőszobát mutatnak, fekvő alakokat.

Jó tárlat, jó válogatás, nagyon jó festmények. Jó megnézni, bár a „jó” nem azonos a boldoggal.    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.