Az autoriter-nacionalista kormány és a tőle jobbra álló szerveződések gyakran működnek együtt. A fasiszták a megfélemlítéshez, az erőszakkal való fenyegetőzéshez értenek, ilyen irányú képességeiket szívesen állítják a kormány szolgálatába, a kormányoldal pedig gyakran a náciktól kapja az ideológiai muníciót.

A kormányellenes tüntetések állandó kísérőjelensége a kisebb-nagyobb fasiszta csoportok „ellentüntetése”, vagyis eltorzult arcú, ordibáló-zsidózó árpádsávos bandák hőbörgése.

Legújabb akcióik során Debrecenben és Budapesten a felsőoktatás leépítése és szétzilálása ellen szervezkedő diákokat igyekeztek kisebb fasiszta huligán csoportok megfélemlíteni. A tömegsport-rendezvényeket ősidők óta kíséri a rivális drukkercsapatok pályán kívül folyó háborúja, ez nem új jelenség. A szervezett futballhuliganizmus és az ultracsoportok feltűnése is évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Viszont ez a „mozgalom” politikailag sokkal árnyaltabb, mint azt a magyarországi viszonyok sejtetni engedik. A huligánok és ultrák között a legtöbb országban mindenféle figurát találhatunk, a náciktól a harcias antifasisztákig. Az erőviszonyok változóak, sok esetben az adott futballklub vezetésének nagy befolyása van rá, hogy a drukkerek között a nácik, vagy éppen az antirasszisták vannak túlsúlyban. Mindenesetre az tény, hogy az ultra és a huligánmentalitás alapvetően egy rendszerellenes attitűd volt. Ebből a mai Magyarországon szervezett neonáci csoportok lelátói uralma lett. A magyar huligánok döntő többsége a fasiszták befolyása alatt áll, és könnyen mozgósítható a fasiszta célok érdekében, jelen esetben a diáktüntetők ellen. (Szerencsére mégsem olyan könnyen, az egyetemen megjelenő tucatnyi nagyszájú huligán inkább nevetséges volt, mint ijesztő.)

A kormány szoros szimbiózisban él a fasiszta „ellenzékkel”. Mindketten sokkal jobban utálják a demokratikus ellenzéket, mint egymást. A fasiszták támogatják a kormány diktatórikus törekvéseit hiszen úgy gondolják, csak idő kérdése, mikor jön el az az idő, amikor csak bele kell ülniük a készbe. A kormány pedig tisztában van vele, hogy a saját ideológiai rendszere nagyon hasonló a fasisztákéhoz, attól legfeljebb fokozatában különbözik. Ugyanez igaz a szavazótáborra is, a kormány és a szélsőjobb támogatói között a határ átjárható.

A polgárság megvadul, ha megérzi a rendjét fenyegető, felszabadító anarchia fuvallatát. Jelen esetben a radikális polgárság –a fasiszták- önként vállalkoznának a lázadás szellemének elfojtásához, ebben hű szövetségesei nagy testvérüknek, a kormánypártnak. Azt hiszik, csupán néhány száz hőzöngő fiatalt kell leállítaniuk, és a polgári rend békéje helyreáll. Nagyon fognak csodálkozni, amikor kiderül –és előbb vagy utóbb ki fog derülni- hogy a mai elszigetelt, helyi kis „lázadások” mögött az egész társadalom áll.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.