Elhunyt Hugo Chavez, Venezuela elnöke. Chavez Latin-Amerika balratolódásának szimbólumává vált. Sokan, akik elégedetlenek a kapitalista világrenddel valamiféle új, 21. századi szocializmus építőjét látták benne. Csakhogy Chavez, miközben az államosított, a kőolajtermelésből jelentős profitot termelő cégek bevételének egy részét népjóléti intézkedésekre fordította, kemény kézzel lépett fel nemcsak a jobboldali erők ellen, hanem az autonóm munkásszerveződések –független szakszervezetek, baloldali radikális csoportok- ellen is. Balról nem lehetett előzni.
A különböző, hatalomra kerülő baloldali mozgalmak –mint pl. Chavez „bolivári forradalma”- jelenthetnek bármiféle alternatívát a kapitalizmussal szemben? Véleményem szerint nem!
Természetesen az, hogy kevesebb az éhező, és a dolgozó osztályok életszínvonala valamilyen mértékben nő nagyon is üdvözlendő. De ebben semmiféle valódi jövőkép nincs. Amíg a tőke törvényei, a profittermelés kényszere az elsődleges alaptörvény, addig a kizsákmányoltak körülményeinek bármiféle javulása mindig csak ideiglenes lehet. Egy ilyen folyamat bármikor visszafordulhat, de ami még rosszabb: nem vezet a rendszer meghaladása felé. A régi szociáldemokrata elképzelés, miszerint kis lépésekkel, reformokkal lebontható a kapitalizmus építménye, és egy humánus, közösségi társadalom építhető a helyére, nem egyszerűen illúzió, hanem kifejezetten ellenforradalmi gondolat. Az árutermelés gépezete sokkal beágyazottabb a civilizációba annál, hogy szociálisan érzékeny politikusok –akár a teljhatalom birtokában- alapvető változást érhessenek el.
Nem az a probléma, hogy kevés a fizetés és nincs elég munkahely, hanem az, hogy az emberiségtől totálisan elidegenedett tevékenység, a munka uralja az emberi életet. És ez nem fog változni addig, amíg a csereérték uralkodik a használati érték fölött. Akárhány elnök akármennyi szociális programja sem fogja felszámolni az éhezést, a nélkülözést, akárhány reform sem fog gyökeresen más világot létrehozni. Nem is ez a célja.
De aki utálja a rendszert, mert azt érzi hogy megfullad a munka és a nélkülözés szorításában, az más világot alkar. Nem magasabb munkabéreket, nem jobb munkakörülményeket, hanem a bérmunka megszüntetését. Az értelmetlen robotolással eltelő küszködés helyett valódi életet, az atomjaira bombázott társadalom helyett emberi közösséget. Nem reformokat, hanem a kapitalista világrendszer felszámolását.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.