József Attila kommunista volt. A legmélyebb proletár nyomorban nőtt fel, és egész életében megmaradt benne a kapitalista rendszer iránti gyűlölet.

Minden proletár vágyik egy jobb életre, melyet nem keserít meg a nyomor, a kiszolgáltatottság, az állandó rettegés attól hogy elveszítjük megélhetésünk alapjait. A rendszer hosszú évek során kiöli belőlünk ezt a vágyat, és megfoszt minket a lázadás, a rendszer elleni harc örömétől. De a tudatosan lázadó proletár, a kommunista soha nem válik a rendszer támogatójává. József Attila kommunista volt, olyan proletár aki tudta, hogy mi okozza osztálytestvérei millióinak nyomorúságát. Verseiben ki tudta fejezni a proletár sors kilátástalanságát, de kommunistaként azt is meg tudta mutatni, hogy ebből a nyomorult létből mi az ami kiutat mutat: a harc a kapitalizmus lerombolásáért. József Attila versei, tevékenysége a rendszer elleni harcot szolgálták. Gyűlölte a burzsoáziát, a nagytőkéseket, a gazdagokat, a rendszer haszonélvezőit. Megvetette talpnyalóikat és házőrző kutyáikat, a rendőröket és a burzsoá rend ideológusait, a rendszer zsoldjában álló értelmiségieket. És mélyen átérezte osztályos társai elesettségét: versei gyakran az osztályszolidaritás kiáltványai. De az igazi szolidaritás az aktív harc. Sok költeménye a kapitalista rend elleni harcra való felhívás, művészi szintre emelt kommunista agitáció.

József Attila egy olyan kor szülötte volt, amikor még a proletár tömegek számára a kommunista perspektíva sokkal egyértelműbb volt, mint manapság. A 20. század első felében Magyarországon a kommunista mozgalom tömegmozgalom volt. A Horthy-rendszer –ami egy feudális jegyekkel súlyosbított gyorsan fasizálódó mocsok volt, melynek az 1919 utáni véres megtorlás volt a bemutatkozása- idején keményen üldözték a kommunistákat. Kommunista szervezethez való tartozás börtönt vonhatott maga után, de vidéken még egy Marx könyv birtoklásáért is lecsukhatták az embert. Politikai nyomozócsoport, spiclik hada üldözte a rendszerellenes aktivistákat. A mozgalmat mégsem sikerült elfojtani. A rendszer huszonöt éve alatt több tízezren kapcsolódtak be a kommunista tevékenységbe. Röpcédulák, újságok százai jelentek meg, rendszeresen voltak utcai tüntetések, sztrájkok, összecsapások a rendőrökkel, és több tucatnyi kommunista szervezet -50-100 vagy akár több ezer taggal- működött hosszabb-rövidebb ideig. József Attila aktív résztvevője volt a mozgalomnak. Részt vett újságok kiadásában, számtalan előadást tartott különböző kommunista szervezetek gyűlésein, vitaestekre, tüntetésekre járt. Egy ilyen embertől nem várható, hogy egész életében szerelmes verseket farigcsáljon. A rendszer ösztönös gyűlölete a tudatos kommunista világképpel egy zseniálisan tehetséges, érzékeny lélekben egyesült, és így született meg az egyik legnagyobb költői életmű.

József Attila már lassan nyolc évtizede halott és mi még mindig a kapitalizmus igája alatt nyögünk, de innen üzenjük neki, hogy küzdelme nem volt hiábavaló. Ez az igazságtalan, az emberiséget nyomorgató kapitalista rendszer egy szép napon el fog tűnni a Föld felszínéről, fel fog ragyogni a szabad, közösségi társadalom napja, és a végre valóban emberi életet élő emberiség nem fog elfelejtkezni a dicső elődökről.

Döntsd a tőkét, Attila!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.