-foglalta össze tömören Zsille Zoltán "alanyi szociológus" -aki, miután ellenzéki tevékenysége miatt kirúgták állásából, a saját életét vizsgálta tudományos megfigyelés keretében, azaz "alanyi szociológus" volt- a vasúttal kapcsolatos tapasztalatait, több mint harminc évvel ezelőtt. Ez a szlogen később a Jeles András által szervezett Monteverdi Birkózókör nevű színtársulat egyik darabjában is elhangzik. Valószínűleg népköltés volt eredetileg, és ez a kis -mondhatni- versike azóta is tovább él a nép ajkán.

Statisztikailag igazolható, hogy a közlekedő vonatok 90-95 %-a nagyjából pontosan közlekedik, de sajnos ha a közlekedő utasok pontos megérkezésének arányát vizsgáljuk, akkor félő, nagyon más számot kapunk. Ezért aztán általános a tapasztalat, hogy a vonatok késnek. A vasút meg egyébként is tipikusan olyan cég, amit felszabadultan szidhat bárki, egy össznépi pofozóbábu. Késik, drága, koszos, vagyis -ha ez vigasztal bárkit is- olyan, mint az egész ország. Sőt, a vasút olyan mint az egész rendszer: működik ugyan, és többnyire célba is ér, de valójában nem jó senkinek sem.

Ha a vasutat szidjuk akkor valójában ezt az egész elcseszett világot szidjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.