Nem telik el nap, hogy a kormányzó rezsim ne követne el valami disznóságot, miközben a sajtó –a helyi, kerületi lapok, a napilapok, televízió és rádiócsatornák többsége- a kormány dicsőítését szajkózza. Zúdul ránk a tömény propaganda, ömlik a nacionalista szenny, a vallási uszítás, az elmúlt századok legkártékonyabb szellemi áramlatainak penetráns keveréke. De ez csak a felszín.

Élet és munkakörülményeink folyamatosan romlanak, egyre többen éheznek, egyre többet kell dolgozni és ügyeskedni ahhoz, hogy ne süllyedjünk gyorsuló tempóban a teljes nyomor felé.

Nincs olyan rétege a társadalomnak, melyet az utóbbi években ne ért volna el valami megalázó és fájdalmas változás. És mégis: nyugalom honol az utcákon. Miért?

-Megszoktuk a létbizonytalanságot, ma már ez a természetes. A zuhanás hat-hét éve folyamatosan gyorsul, vagyis nem új a számunkra. Lassan nehezedik az élet, és ez így nem olyan feltűnő, mintha hirtelen zuhannánk.

-Széles a kormánytábor, többszázezres a kedvezményezett réteg, és ezeknek a rezsimszolgáknak nagy a szájuk, ráadásul egyre inkább ők birtokolják minden szinten a hatalmi pozíciókat.

-A többmilliós, elviselhetetlen helyzetű társadalmi csoport –közmunkások, tartósan munkanélküliek, kisnyugdíjasok, minimálbéresek –gyakorlatilag éhezik. (Az éhezés nem az, amikor egyáltalán nincs mit enni, hanem amikor egysíkú, nem változatos, és nem egészséges a táplálék.) De ez a tömeg kiszolgáltatott, egymástól is elszigetelt, és –egyelőre- fásult emberekből áll.

Az a fénykor, amit a kapitalizmus a saját természetes állapotának hazudik, végérvényesen elmúlt. Mi már nemigen fogunk gazdasági fellendülést, szélesedő társadalmi jólétet, emelkedő életszínvonalat megélni. A kapitalizmus számára most már csak egy válságkezelő út van, mégpedig a termelőerők és a termékek tömeges megsemmisítése.

Nincs értelme többé a kapitalizmus álomvilágában élni. Mi még nem, de a burzsoázia már legalábbis sejti ezt, és készül a fokozódó társadalmi feszültség kezelésére: az állami hatalom megerősítése és az általános fasizálódás nem más, mint a kizsákmányolás fokozásának eszköze. Orbán és bandája azért teheti meg amit tesz, mert Magyarország kísérleti terep: mi az a hatalmi kombináció, amivel a kizsákmányolást lehet fokozni, mégis megelőzhető a társadalmi robbanás.

Orbán sikeres politikus: kisajtolja belőlünk a profitot, és mi ezt csendben tűrjük.

Mindenesetre a gyúanyag csak gyűlik, és a forradalmi robbanáshoz talán már csak egy szikra kell. Ez a szikra bármelyik elbaltázott, pofátlan kormányintézkedésre adott reakcióból kipattanhat. Túlélésünk egyetlen esélye, ha minél hamarabb lángra lobban a világforradalom szunnyadó parazsa.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.