Az ukrajnai népfelkelés néhány hónapos utcai táborozás, majd rövid és véres utcai háborúzás után túljutott első döntő fázisán: február végén megbukott és elmenekült a kormányzó csoport.

Egy népfelkelés kibontakozásához mindenképpen szükség van a szociális felhajtóerőre, vagyis a létbiztonság megrendülésére, a nyomor terjedésére. Ez Ukrajnában kétségtelenül adott, de az eddigi események alapján úgy tűnik a mozgalom még nem lépett túl a politikai kereteken.

Ukrajnában –még- nincs forradalom. A forradalom nem a politikai hatalom –erőszakos-megbuktatása. Csak akkor beszélhetünk forradalomról, ha társadalmi forradalom zajlik, azaz kísérlet a gazdasági-politikai rendszer, vagyis a kapitalizmus megdöntésére. Ez még nincs napirenden Ukrajnában, ezért is lehetséges, hogy a fasiszta csoportok túlreprezentáltak a mozgalomban. A mindenféle nacionalista-fasiszta pártok és csoportok alapvető programja a hatalom megszerzése, és mivel nem demokraták, ezt –ha demokratikus úton nem megy- erőszakkal akarják elérni. Félkatonai szervezeteket hoznak létre, verekedő-brigádokká állnak össze, ez Magyarországon is ismerős jelenség. Amikor Ukrajnában 2013 őszén a kormánypolitika elleni düh elért egy kritikus pontot, és a kormányellenes tüntetők a nagyvárosokban több központi teret is elfoglaltak, akkor a fasiszta csoportok tudtak a legszervezettebben jelen lenni, jóllehet nyilvánvalóan nem ők adták a többséget. Ez a hangsúlyos jelenlét köszönhető annak is, hogy minden bizonnyal áll mögöttük komoly tőke, továbbá mivel a tiltakozás nem lépett túl a politikai kereteken, a demonstrálók társadalmi bázisát főleg a kis és középpolgárság adta, ahol egyébként is az átlagnál nagyobb a nyitottság a nacionalista-fasiszta eszmék irányába. Ahhoz hogy a fasiszták kiszoruljanak a népmozgalomból, a szociális programnak, a tulajdon kisajátításának kellene napirendre kerülni, hiszen akkor lelepleződne minden fasiszta mozgalom mélyen proletár-ellenes karaktere. Újból bebizonyosodott, hogy a fasizmust csak a forradalmi, tehát az egész rendszer ellen lázadó kizsákmányoltaknak van esélyük megállítani: forradalmi tartalom nélkül egy népfelkelés könnyen a burzsoá politikai erők játszóterévé válik.

Miközben Kijevben súlyos csaták zajlottak, a nyugati városokban gyakorlatilag felmorzsolódott az állami hatalom. A hivatalokat elfoglalták, a rendőrség átállt vagy feloszlott. A felkelés még nem terjedt át a gazdasági szektorra, kisajátításokról sem érkeznek beszámolók, de a központi hatalom ilyen mértékű megrendülése mindig magában hordozza a forradalmi folyamat további kibontakozásának lehetőségét. Könnyen lehet azonban, hogy a politikai befogás útját állja a mozgalom további fejlődésének. Egyrészt új választások kiírása, a korábbi ellenzék győzelme leszerelheti az elégedetlenséget, másrészt a szervezett fasizmus is hozzájuthat pozíciókhoz, legális szervezkedési lehetőségekhez, ezzel új dimenziót nyitva a munkásosztály és az antikapitalista mozgalom elleni terror frontján.

Minden bizonytalanság és ellentmondás dacára, összegzésképpen elmondható hogy a szemünk előtt az utóbbi hetekben egy sikeres népmozgalom szétzavarta a rendőrséget, és a kormányzó politikai maffiát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.