A munka szar. Nincs ezen mit szépíteni. Hiszen mi a munka? Értelmes emberi tevékenység? Ugyan, dehogy!
A munkatevékenység leginkább a tulajdont védi, vagy arra szolgál hogy munkát adjon a többi, hozzánk hasonló szerencsétlennek. A munka nem más, mint rabságunk láncának kovácsolása. Persze, vannak olyan munkák is, melyeknek látszólag van értelmük. Munkával állítunk elő élelmiszert, ruhát, használati, műszaki cikkeket, munkával épülnek a házak, a vasút. De ez csak a látszat. Az árutermelő rendszerben semmi sem az, mint aminek látszik. Az - egyébként egyre zsugorodó - termelő szektor árucikkeket állít elő, olyan dolgokat melyeknek a csereértékük számít, a hasznosságuk - bizonyos határokon belül - lényegtelen. Az árutermelés lényege nem más, mint a profit.
Nem azért dolgozunk, hogy embertársainkat ellássuk hasznos és szükséges dolgokkal, hanem azért, hogy a munkaadók, a tulajdonosok - a burzsoázia - szűk csoportjának profitot állítsunk elő.
A munka, vagyis az elidegenedett emberi tevékenység egy társadalmi viszony. Kényszer, börtön, életünk megkeserítője, testi-lelki egészségünk rombolója. Meg kell tőle szabadulnunk.
Ha lebontjuk az árutermelés rendszerét, akkor, és csak akkor lesz rá lehetőségünk, hogy teremtő energiáinkat felszabadítsuk, hogy értelmes, emberi és emberhez méltó tevékenységben kiteljesedjünk.
Ha megszüntetjük a munka társadalmát, akkor, és csak akkor leszünk képesek kielégíteni minden ember szükségleteit.
Nem akarunk még többet dolgozni, nem akarunk dolgozni egyáltalán, nem dolgozni akarunk, hanem élni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.