Az évtizedek óta tartó fegyveres konfliktus 2014 nyarán újból elérte azt a szintet amit háborúnak nevezünk. A közel-keleti térségben a 2011-es arab tavasz forradalmi lendületét több országban is sikerült burzsoá osztályérdekekért folyó (polgár)háborúvá torzítani. Palesztina/Izrael viszont már évtizedek óta nagyhatalmi érdekek törésvonalán fekszik, így ott a háború az élet „természetes” része. Nem könnyű az izraeli zsidók élete, még nehezebb az izraeli palesztinoké, ennél is rosszabb a ciszjordániai területeken élőké, de a legkegyetlenebb a gázai lakosságé. Ezt a fél-budapestnyi területen összezsúfolt másfél millió embert szigorúan őrzött határok veszik körül, bonyolult elhagyni a területet, az izraeli határőrök éles lőszerrel lövik a  határhoz közelítőket. A közüzemi szolgáltatásokat Izrael biztosítja, így gyakoriak az áramkimaradások, a vízellátás akadozása. A gázai lakosság élete teljesen kilátástalan. Izrael a térség legdemokratikusabb állama, ezért különösen szembeötlő, hogyan lehetséges hogy palesztin állampolgárai másodrendűek, másokat pedig szögesdróttal és falakkal őrzött gettóba zárnak. Ilyen körülmények között az lenne a furcsa, ha nem lángolna fel rendszeresen az erőszak.

A Hamasz a megszállás elleni szabadságharc hirdetőjeként - jelenlegi háborús követeléseik kifejezetten mérsékeltek, a blokád feloldása, erőmű a Gáza-övezetben – élvezi a lakosság támogatását, amit kegyetlen politikai-ideológia diktatúrával is igyekszik fenntartani.

Izraelben is széles támogatottságú a háborús politika, a szélsőjobboldaliak, ha tehetnék nem csak az arabokat gyilkolnák, hanem a zsidó nacionalizmus ellenzőit is.

A háború a kapitalizmus legfontosabb iparága. Gazdasági, technikai, ideológiai szempontból egyaránt. A világ urai, a burzsoák folyamatosan tartanak fenn háborús övezeteket, majd álszent módon forgatják a szemüket a hullahegyek láttán. Palesztinában nincs „békefolyamat”, csak állandó háborús készenlét, amikor bármikor elindulhatnak a rakéták, a bombázók, a tankok. Nacionalista-vallási fanatikusok a tőkés árutermelés szolgálatában háborút provokálnak, ahol civileket – gyerekeket, időseket – gyilkolnak százával. A háború a kapitalizmus terméke, akárcsak minden háborús ideológia: a nacionalizmus, a rasszizmus, a vallási fanatizmus.

A közel-keleti térség ideológiai szempontból is nemzetközi jelentőségű. Világvallások „szent földje”, nagyhatalmi ütközőövezet, és az antiszemitizmus és az iszlamofóbia harci övezeteként is bemutatható. A háborúellenes tüntetések világszerte az izraeli állami erőszakot ítélik el, de ezt tudatos hamisítás antiszemitizmusnak beállítani. Sajnos sok helyen vannak zsidóellenes muszlim fanatikusok, de ennek az irányzatnak nem sok köze van a kapitalista vérontás elítéléséhez. A magyar fasiszták – akik persze amúgy arabgyűlölő rasszisták – politikai okokból fontosabbnak tartják az antiszemitizmust, ezért hullajtanak könnyeket az arab gyerekekért.

A háborúban nincs jó oldal! Nem kell állást foglalni az egyik vagy a másik háborúzó fél mellett, mindketten bűnösök. Izrael hagyja abba a bombázást, hívja vissza a tankokat, a Hamasz hagyja abba a rakétázást, aztán szüntessék meg a blokádot, és ha nem tudnak megegyezni az államhatárokban, akkor bontsuk le a határokat is, meg az államokat is! Ez fogja elhozni a tartós békét, semmi más.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.