A Dinamó blogon jelent meg Balázs Gábor írása a Sziriza-kormány lehetőségeiről, a februári történések tükrében.  http://dinamo.blog.hu/2015/03/03/athen_sunt_delend

Jó írás, sok fontos megállapítást tartalmaz, mindössze pár dologban vitatkoznék vele.

Mint írja, a Szirizáról, a jelenlegi görög kormánypártról leginkább a baloldali sajtóban lehet értelmezhető cikkeket találni, nincs ez máshogy magyar nyelven sem. Biztató fejlemény, hogy ilyen sajtóból – anarchista, kommunista, radikális szociáldemokrata, főleg ez utóbbi - egyre több van, egyértelműen bővül a szcéna.

A Sziriza párhuzamba állítható a régebbi népfront-kormányokkal, például Allendével, amelyet végül a CIA által támogatott puccs döntött meg – nem utolsósorban azért, mert a proletariátus nem állt mögé teljes erejével. Ez minden radikális szociáldemokrata kormányzat bukásának egyik lehetséges, mélyebb oka: szocializmust ígérnek, de helyette csak szociális kapitalizmust adnak, így elfogy támogatói bázisuk. Ezeknek a kísérleteknek – mint a magyarországi Tanácsköztársaság, a spanyol népfront-kormány, vagy a sandinisták – a bukása többnyire évtizedekig tartó barbárságot, fasizmust hozott magával. Ez lehet a Sziriza esetleges bukásának egyik következménye, állapítja meg helyesen Balázs Gábor, vagy a másik lehetséges következmény: annak belátása, hogy „semmi sem lehetséges ebben a rendszerben”. Ebben a rendszerben, tehát a megoldás: túl kell lépni a kapitalizmuson. A kérdés évtizedek óta aktuális: szocializmus vagy barbárság.

A cikk fontos állítása, hogy az államadóság csak eszköz a strukturális átalakítás kikényszerítéséhez. Az EU politikájának központi eleme ez az átalakítás, vagyis a „jóléti”, szociális állam minél szélesebb körű lebontása. Erre kényszeríti Európát a kapitalista világpiac átalakulása, az európai pozíciók fenntartásának igénye. Ez az átalakítás a centrumban értelemszerűen kevesebb áldozattal jár, mint a félperiférián (Dél-, és Kelet-Európában).

A szerző szerint Európa vezetői gazemberek, vagy őrültek. Szerintünk egyik sem, egyszerűen csak burzsoák. A kapitalista árutermelés, a tőke értékesülési lehetőségeinek fenntartásában érdekeltek, ez irányítja tevékenységüket. Valóban teljes tévedés volt a Sziriza részéről azt feltételezni, hogy más logika mentén is lehet velük megegyezésre jutni. Nem lehet. A burzsoázia nem ismer, nem ismerhet más szempontot, csak a tőke szempontjait. (Ha látszólag a profit ellenében cselekszenek, emelik a béreket, vagy ilyesmi, annak sincs más célja, mint összességében az árutermelés gépezetének működtetése, a keletkezett zavarok elhárítása.) A szociális állam lebontása nyomorhoz és éhhalálhoz vezet, itt, Európában, állapítja meg a szerző, vagyis „.a humanitárius…katasztrófát maga az Európai Unió okozza!”  

Nehezen vitatható, hogy az európai integráció nem a demokrácián alapul, soha nem is nyugodott demokratikus alapokon. Gazdasági célokból indult el a folyamat, azért, hogy a világgazdasági versenyben javítsa a régió gazdasági pozícióit. A polgári jogok kiterjesztése csak melléktermék, de a polgári demokrácia ideológiája amúgyis átverés. Amíg a csereérték diktatúrája irányítja a világot, merő illúzió a közösség ügyeinek demokratikus intézéséről ábrándozni. (Ráadásul a demokrácia valójában nem más, mint a csere ideológiája, az árucikkek között zajló csere ugyanis demokratikusan zajlik: az már csak a mi problémánk, hogy ha éppen nincs igény a munkaerőnkre, akkor éhen döglünk, de mindez teljes mértékben demokratikus folyamat.)

Kelet-Európával ellentétben a déli régió azt mutatja, hogy nem a fasizmus az egyetlen lehetséges forgatókönyv. Nagy kérdés, hogy a kapitalizmuson belül van-e más irány, vagy csak a kapitalista árutermelésen túl mutató folyamat talál más utat. Szerintem ez utóbbi a reális: a mélyülő válság kezelésére jelenleg a fasiszta kártya van a tőke kezében, ha a további fasizálódást meg akarjuk akadályozni, akkor nem szabad hagyni, hogy a burzsoázia ossza a lapokat.

Az európai tőke integrációja ellen a nemzeti eszmét használni, miként a szerző javasolja, nagyon veszélyes módszer. Választási győzelemhez lehet hogy eredményes a „nemzeti függetlenség” ideológiáját bevetni, de hosszú távon ez nem vezethet semmi jóhoz, legalábbis rendszerellenességhez semmiképp sem. Hogyan lehetne a kapitalista rendszer által, a kapitalizmus támogatására létrehozott ideológiával – nacionalizmus – a kapitalizmus ellen fellépni?

A Szirizát az uralmon lévő európai politikai csoportok ki akarják nyírni, ez világos. Ha ez sikerül nekik, akkor valószínűleg jön a fasiszta válságkezelési módszer. De az is lehet, hogy ezáltal túllépve a szociáldemokrata illúziókon, az emberarcú kapitalizmus megteremtésének programján – lássuk be, a Sziriza ezt a programot képviseli, nem mást –, miután kiderült, hogy nincs helye a balos reformoknak, a kapitalizmus totalitásának tagadása kerül majd napirendre. A burzsoázia megbuktatja a szocdemeket, mert túl balosnak találja. Hát majd megkapja helyette a társadalmi forradalmat! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.