avagy volt idő amikor még tudták, hogyan kell tárgyalni a főnökökkel.
Kende Tódorhoz, a kőbányai úti Ganz-Danubius Gép- és Vagongyár igazgatójához a gyár munkásai a karácsonyi segély iránti kérelmet nyújtottak be. Az igazgató elutasította a kérelmet, majd elhagyta irodáját, de…
„…az udvaron záporeső módjára hullottak reá a pofonok, botütések, végigpofozták a gyár udvarán keresztül, az utcán is a villamos megállóig, ahol aztán feldobták egy kocsira.” (Vörös Újság, 1919. január 8.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.