Száz évvel ezelőtt, 1917-ben egy petrográdi nőnapi tüntetés a napok óta tartó üzemi sztrájkokkal egyesülve forradalmat robbantott ki, aminek a híre messzire szállt, és a világforradalom szikrájává változott. Nagyjából 1923-ig egymást követték a forradalmi felkelések az egész világon. Ez a világforradalom egymással összefüggő, egymásra ható eseménysor volt, amely alapjaiban rengette meg a kapitalista világrendszert, és felrajzolta a horizontra egy szabad, világméretű emberi közösség társadalmának a képét. Berlintől Vlagyivosztokig, Kínától Egyiptomig, Argentínától Kanadáig megroppant a kizsákmányolás gépezete, néhány évig valóságosnak tűnt az emberiség évezredes vágya a szabad, elnyomás- és kizsákmányolás-mentes életről.
A forradalom elbukott, sokszázezer forradalmár lemészárlása, a forradalmi lendület burzsoá ideológiák szolgálatába állítása, a forradalom elterelése, befogása által. De a cél, a kapitalista rendszer megdöntése nem változott. Ötven évvel később egy kisebb, de hasonlóan világméretű forradalmi hullám söpört végig a bolygón („’68”).
Azóta eltelt újabb ötven év. Itt az idő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.