Január 19-én néhány tucat aktivista –A Város Mindenkié (AVM) csoport köre- elfoglalt egy üresen álló 7. kerületi épületet. Néhány óra elteltével a rendőrség kiürítette a házat, és letartóztatták a házfoglalókat, akiket rövid eljárás keretében fejenként több tízezer forint pénzbírságra ítéltek. Nem ez volt az első ilyen demonstráció mostanában, és nem is az utolsó. Miközben sok ezer embernek nincs lakása, és az utcán, vagy tömegszállásokon kell magát meghúznia, ezerszámra állnak üresen önkormányzati lakások. A belvárosban tucatnyi üres épület is található, különösen sok az ingatlan-panamáiról hírhedt 7. kerületben.

Ez, és az ehhez hasonló szolidaritási akciók kifejezetten a lakásnélküliség problémájára keresik a megoldást. Hatalmas nagy probléma ez, hiszen saját lakáshoz jutni gyakran egy végigdolgozott élet során sem lehet. Rengeteg kihasználatlan irodaépület van, sokan laknak a valós szükségleteiknél jóval nagyobb luxuslakásokban, miközben tömegek nemhogy a bérleti díjat, de még a rezsit is alig tudják kigazdálkodni. A kormányzat időnként nyit egy új hajléktalanszállót, és ezzel a maga részéről letudja a problémát. Azt uralkodó osztálytól ennél sokkal többet nem is várhatunk.

A házfoglalásnak azonban más üzenete is van, nemcsak az, hogy a saját lakáshoz minden egyes embernek joga van, feltételek nélkül. A házfoglaló mozgalom egy általános rendszerkritikát is megfogalmaz.

A házfoglalás hosszú múltra tekinthet vissza. Forradalmi időszakokban, amikor megrendül a központi hatalom, aktivista csoportok gyakran foglalnak el épületeket. 1918-ban Moszkvában egy főúri villa anarchista irodaként működött. 1919-ben Budapesten a Cserny József vezette „terrorista csoport” (ők nevezték így magukat) az Oktogonnál álló Batthyány palotát foglalta el főhadiszállásának.

A mai házfoglaló mozgalom a röviden csak ’68-asnak nevezett forradalmi hullám során született. 1966-ban a hollandiai provo-mozgalom „Fehér terveket” hirdetett meg a társadalom átalakítására, ennek része volt a „Fehér ház” terv, ami a házfoglaló mozgalom első programnyilatkozata volt. A program részeként csoportosan kezdtek el üres épületekbe beköltözni, ahol nem csupán lakást akartak szerezni, hanem közösségi tereket is létrehoztak. A foglalt házak gyakran lakóközösséget is jelentenek, közös háztartást, közösségi tevékenységeket. A házfoglalás rövid idő alatt elterjedt a nyugati világban. Egyedül Angliában néhány év múlva már tízezrek laktak foglalt házakban. Sehol nem ment simán a dolog, hiszen a tulajdon szentségének tagadásáról van szó, ráadásul a lakóközösség az atomizált, vallással megtámogatott családmodell érvényességét is megkérdőjelezi.

A házfoglaló mozgalom napjainkban is él, bár a hatalom a legtöbb országban igyekszik a házakat rákényszeríteni a legalizálásra –ami elsősorban bérleti díj fizetését jelenti-, vagy egyszerűen kilakoltatják a házfoglalókat.

Magyarország ez utóbbi kategóriába tartozik, habár itt is voltak biztató kezdeményezések. A ’70-es évek elején létesültek lakóközösségek, kommunák, majd a rendszerváltás környékén megjelent a házfoglalás is. Talán az első ház a Nap utcában volt, amit 1989 decemberében foglaltak el punkok. 1991-ben a Liliom utcai Trafó volt elfoglalva, és voltak foglalt házak többek között Szegeden és Szentgotthárdon is. Az ezredforduló után demonstratív akciók zajlottak, pl. az Úttörő áruházat foglalta el a Centrum csoport, majd több belvárosi épületet is. Ezek időnként kifejezetten egyéjszakás kalandok voltak, de több esetben is kilakoltatás, rendőrségi eljárás lett az ügy vége. Igény ma is van a házfoglalásra, folyamatosan szerveződnek foglalást tervezgető csoportok, és talán a kellő elszántság is megvan egyre több emberben. Az elszántságra nagy szükség van, mert a hatalom reakciót illetően nem lehetnek kétségeink. Ez a hatalmon lévő bagázs nem akar eltűrni semmiféle autonóm kezdeményezést.

Márpedig a házfoglaló mozgalom lényege az autonómia, az az alapvető és elementáris emberi igény, hogy autonóm életet élhessünk, és legyenek saját tereink. Ehhez pedig az szükséges, hogy foglaljuk vissza a rendszertől az életünket.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.