Karácsonykor átjárja a szíveket a remény. Miben reménykedhetünk, van okunk rá hogy optimistán nézzünk a jövőbe?

Talán igen. Több jel is arra mutat hogy a kapitalizmus, a kapitalista árutermelési mód elérte saját történelmi korlátait. Az emberi társadalmakat az határozza meg, hogy milyen módon, milyen tulajdonviszonyok, milyen munkamegosztás mellett folyik az árutermelés. Egy több évezredes folyamat –amit úgy nevezünk: emberi civilizáció- mára oda vezetett, hogy a kapitalizmus, a tőke uralma –a tőke nem más, mint a megalvadt emberi munka- az egész világra kiterjed. Ez a mai kor világrendszere.

Világosan látszanak a rendszer korlátai, azok a tényezők melyek a rendszer pusztulását vetítik előre:

-egyre nő a fiktív, csak a számítógépek memóriájában létező tőke aránya, mely mögött nem áll tényleges árufedezet

-csökken a munkaerő iránti igény, egyre kevesebben dolgoznak, igaz, ők egyre többet.

Ez utóbbi tendencia három dolgot eredményez:

-csökken a vásárlóerő, márpedig a rendszert a tömegtermelésre és a tömeges fogyasztásra épül

-mivel értéket csak az emberi munka képes előállítani, és mivel egyre kevesebben dolgoznak így egyre kevesebb érték termelődik, vagyis a tőke értékesülése nehezedik, végül lehetetlenné válik

-mindez olyan radikális életszínvonal-zuhanást eredményez az egész világon, amit a kizsákmányolt osztály –az emberiség túlnyomó többsége- egy idő után nem fog elviselni.

Tehát úgy néz ki, a kapitalizmus a végét járja. Viszont a probléma ennél nagyobb. Mint utaltam rá, a kapitalizmus a civilizáció betetőzése. Az ősi közösségeket a tulajdon és a csere megjelenése bomlasztotta fel. A tulajdon védelmében jött létre az államok bonyolult intézményrendszere, először városi keretekben, az ókori Mezopotámiában, aztán birodalmi méretekben is, először Egyiptomban. A tulajdon nyilvántartása érdekében kidolgozták az írást, ami a civilizáció egyik alapeleme azóta is. A tulajdon és a csere, és az ebből létrejövő árutermelés az, amit civilizációnak nevezünk, és ebben a civilizált világban nem az emberi szükségletek kielégítése az elsődleges cél, hanem a tulajdon bővítése, áruk termelése és cserélése által.

A történelem leghatékonyabb árutermelési módja –ha helytállóak a fenti meglátások- meg fog szűnni a nem túl távoli jövőben, de mi lesz utána? Lehet ennél hatékonyabb az árutermelés és az emberi munkaerő kizsákmányolása? Mert ha igen, akkor a kapitalizmus romjain csak egy még rosszabb rendszer fog létrejönni. Ez nem túl felemelő perspektíva. Amiben reménykedhetünk az az, hogy maga a civilizáció jut el végpontjához, és így minden bizonnyal rendkívül látványos előadás keretében a történelem süllyesztőjébe kerül. Ez jelentené a valódi változást. A tulajdonra és cserére épülő civilizáció megszűnése a valóban emberi történelem kezdete. Ez lenne az igazi karácsonyi ajándék.

Ezt az ajándékot senki sem fogja nekünk elhozni, ezt nekünk magunknak kell odatenni a karácsonyfa alá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.