A Műcsarnokot a kormány át akarja adni a „Művészeti Akadémia” nevű nacionalista gittegyletnek, ami nyilvánvalóan a hely teljes leépülését fogja magával hozni. Na de ne rohanjunk ennyire előre, még tartanak a jó kiállítások, például december-január során a Mélycsarnokban Banksy nevével hirdetett esemény zajlott. Nem volt ez igazi kiállítás, a termekben ment pár videó, de a legérdekesebb a Banksy által készített dokumentumfilm vetítése volt: Kijárat az ajándékbolton át (Exit Through the Gift Shop).

Banksy a kortárs művészet egyik legfigyelemreméltóbb alakja, azzal együtt, hogy egy sajátos műfajban –streetart- alkot. A streetart az utca kidekorálása, tágabb értelemben a graffiti is a műfajhoz tartozik. Rövid életű alkotások ezek többnyire, főleg mivel engedély nélkül kerülnek a falakra. A streetart nemcsak azért jó mert illegális. Kiviszi a művészetet az utcára, az a célja hogy nekünk, járókelőknek okozzon vizuális élményt. Más, mint a hagyományos festészet, ezért nincs is értelme esztétikai összehasonlítást tenni, bár kétségtelen, hogy a streetartosok nagy része a hagyományos festészet szempontjából is jelentős képeket készít.

Az utcai művészek már csak helyzetükből fakadóan is rendszerkritikusok, sokan kifejezetten antikapitalisták. Banksy ilyen szempontból is az egyik legjobb, képei többnyire radikálisan, és minden esetben nagyon szellemesen kritizálják az életünket uraló kapitalista rendszert, és annak képviselőit. A streetart már önmagában megkérdőjelezi a művészeti biznisz létjogosultságát, de mivel művészet, mégsem tud megszabadulni az üzlet világától. Van egy mondás: a művészethez három dolog kell, pénz, pénz és pénz. És a kapitalizmus felzabálja a művészeket is, ha nem vigyáznak. (Ha vigyáznak, akkor csak haláluk után kerülnek terítékre.) Persze a művész is pénzből él, többnyire rákényszerül hogy kapcsolatba kerüljön a művész-iparággal. Ez a helyzet olyan dilemma elé állítja a tisztességes alkotókat –főleg ha van némi rendszerellenes elkötelezettségük, magyarul emberi érzéseik-, ami pályafutásuk során végig elkíséri őket.

Ezt a helyzetet elemzi a Banksy film, a maga sajátos módján. Az alapsztori szerint egy Los Angelesben élő franci pasi –Thierry Guetta- az ezredforduló táján el kezdte filmezni a streetartosokat, aztán Banksyt is. De kiderült, hogy a fickó csak filmezni szeret, vagyis tartani a kamerát, de a felvett képekből nem tud filmet csinálni. Ezt belátva nekiállt ő is az utcai alkotásnak, Mr. Brainwash (MBW) néven nyomta ki stenciljeit városszerte. Majd emelte a tétet, és zseniális gerillamarketinggel egy nagyszabású kiállítást szervezett, a „saját” műveiből. (Los Angeles, 2008.) A dolog bejött, súlyos tízezrekért kelnek el a képei azóta is. (Már ha igaz a sztori, bár Banksy következetesen állítja, hogy igaz, és nem ő, Banksy találta ki az egészet.) Az egészben az az érdekes, hogy amit csinál az nagy blöff. MBW alkalmaz egy sereg grafikust, akik megcsinálják az elképzeléseit, aztán jó pénzért árulja az „egyedi” nyomatokat. Nem rossz képek ezek, az utcán, kiragasztva jól mutatnak, de azon túl nincs bennük semmi plusz, az egész nem több mint látvány. Nem mérhető a Banksy féle eredeti, radikális képekhez.

Mr. Brainwash megmutat egy lehetséges utat, bár ezt már nem lehet utána csinálni. A kereskedők újabb streetart-műveket próbálnak jó pénzért eladni, néhány művész talán még meg is gazdagodik az egészből. De ez valójában lényegtelen, hiszen újabb és újabb arcok jelennek meg az utcákon, és egyre újabb ismeretlen tehetségek vállalják a hatósági üldözéssel járó utcai alkotást. A streetart célja az utcák és az életünk színesebbé tétele, ezért minden egyes alkotó –stencillel vagy sprayvel a kezében- megérdemli mély tiszteletünket és biztatásunkat. Hajrá, ki az utcára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.