Május közepén Svédország nagyvárosaiban több, egymást követő éjjelen zavargások zajlottak. Több száz maszkos fiatal autók tucatjait gyújtotta fel, rendőrőrsöket támadott meg, összecsapott a rendőrökkel, és megtámadta még az oltani igyekvő tűzoltókat is. (Ez utóbbi teljesen logikus, nem azért gyújtottak fel semmit, hogy aztán a tűzoltók percek alatt eloltsák.)

A mai helyzet világszerte ennyire robbanásveszélyes: elég egy szikra –pár nappal a zavargások előtt a rendőrök lelőttek egy idős férfit-, és bármikor robbanhat az osztálydüh. A társadalmi robbanás robbanóanyaga jó ideje halmozódik az egész világon, és már ég a gyújtózsinór.

A lázadó fiatalok kifejezik az egész proletár osztály dühét. Megmutatják milyen mély mindnyájunkban a rendszer elleni gyűlölet, amit a ránk kényszerített kilátástalan élet, az értelmetlen robotolás, az állandó nélkülözés miatt érzünk. Az események fontos jellemzője, hogy a lázadás résztvevőinek nincsenek követeléseik –ettől a rendszertől nincs mit kérnünk, hiszen az egész rendszert utasítjuk el. Mivel a kapitalizmus totális rendszer, ezért a kapitalizmus elleni harc is csak totális lehet.

A sajtóhírekben nagy hangsúllyal szerepel, hogy a zavargások bevándorlók által lakott környékeken zajlottak. Az utcákon gyújtogató fiatalok többnyire már Svédországban születtek, szüleik-nagyszüleik költöztek oda más országokból. De ez teljesen mindegy. Ők proletárok, és ez a lényeg –nem a származás, a bőrszín, az anyanyelv vagy az iskolázottság. A burzsoá propaganda folyamatosan igyekszik szektorokra osztani a kizsákmányolt osztályt, különösen erős ez a törekvés a kiélezett szituációkban. A lázadások résztvevői mindig „diákok”, „munkanélküliek”, „bevándorlók”, „fiatalok”, „kisebbségiek”, stb. stb. Az újságírók és társadalomtudósok arra törekszenek hogy elfedjék a tényt: két, érdekeiben kibékíthetetlenül szemben álló osztály harcol egymás ellen. Ebben a világméretű, a kapitalizmus végleges felszámolásáig tartó szakadatlan küzdelemben mi, kizsákmányoltak mindnyájan proletárok vagyunk, és semmi, de semmi jelentősége nincs semmi másnak, nem számít se az anyanyelv, se a bőrszín, se a vallás, se az életkor, semmi.

A svédországi álarcos gyújtogatók a munkásosztály hősei.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.