1920-ban ezen a napon írta alá a független Magyarország képviselője az 1914-18 közötti háború lezárását jelentő békeszerződést. 1918-ban a négyéves mészárlás után kitört forradalom nemcsak a háború befejezését hozta el, de szétrobbantotta a háború kitöréséért felelős birodalmat is. Megszűnt a Habsburg császárság, és Magyarország visszanyerte függetlenségét.

Jelenleg a kormány valamiféle „nemzeti összetartozást” ünnepel ezen a napon. A nacionalizmus a politika egyik ideológiai bázisa, és úgy tűnik a „nemzeti gondolat” a társadalom széles rétege számára elfogadható. Ez különös jelenség.

Mindenkinek van anyanyelve, többnyire kötődünk gyerekkorunk helyszínéhez, a mentalitásunk hasonlít valamennyire a körülöttünk élőkéhez, és általában nagy hatással van ránk a saját régiónk kultúrája. Ezeket a létező viszonyokat illesztette a világrendszerré terebélyesedő kapitalizmus a nacionalizmus ideológiájába. A nacionalizmus magában foglal valódi, természetesnek tekinthető, közösséginek érzett érzelmeket, de ezeket az érzéseket csak felhasználja a rendszer kiszolgálása érdekében: a nacionalizmus háborús ideológia, elsődleges célja a mozgósítás. A kapitalista rendszer, ami a „haza” álarca mögött rejtőzik, potenciális gyilkosként és ágyútöltelékként tekint ránk, ezért hazudja nekünk hogy van „nemzeti egység”, vagyis az egy nyelvet beszélő kizsákmányolóknak és kizsákmányoltaknak vannak közös érdekeik.

A nacionalizmus nemcsak azt hazudja, hogy a munkánkon élősködő „hazai” burzsoáziával egy közösségbe tartozunk, de megpróbálja azt is elhitetni, hogy a „nemzeti közösségen” kívül eső, más nyelvet beszélő proletártestvéreinknek más érdekeik vannak, hiszen egy másik „nemzethez” tartoznak.

Az a tény, hogy a nacionalizmust a 21. században mozgósító ideológiaként használják, megdöbbentő. A kapitalizmus nem nagyon tud újat kitalálni, csak leporolja régi eszközeit és ideológiáit, hogy így terelje hamis irányba a társadalmi feszültségeket, az osztálydühöt. Egy elavult rendszer, ami elavult, ócska ideológiákkal próbálja magát elfogadhatóvá tenni. Ünnepeljük hát a „nemzeti összetartozást”, ünnepeljük a kapitalizmust!

A nemzeti őrületnek az is jellemzője, hogy „nem ismer határokat”. A kelet-európai régióban különösen jellemző, hogy a hazafiak abban versenyeznek, ki tud minél több csoportot –bármiféle megkülönböztető jegyre hivatkozva- kizárni a saját nemzet-fogalmából.

A hazafiak különös vágású emberek, nem vidámak, látszik rajtuk hogy a hon súlyos problémái nyomják a vállukat. Itt vannak például ezek a fránya országhatárok! Június 4 jó alkalom a határok változása miatti kesergésre, mivel az 1920-as békeszerződés alapján olyan területek is szomszédos államok fennhatósága alá kerültek, ahol a magyar anyanyelvű lakosság többségben volt. Nos, akinek nincs jobb dolga, keseregjen nyugodtan. De azért jó lenne ha felfognák a nemzeti kesergők, hogy sokkal többen vannak azok akik nem nemzetben, hanem emberiségben, nem országhatárokban és nemzetállamokban, hanem világméretű emberi közösségben gondolkodnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.