A történelmi eseményekről a köztudatban élő képet a politikai vezetés gyakran sikeresen képes befolyásolni. A politika a történelmi mítoszok gyártásának nagymestere. A magyar nacionalizmus egyik alaptétele, hogy minden ami rossz volt a múltban az külföldről jött az országba. 

A legmakacsabb legenda a Trianon-mítosz, miszerint a gonosz nagyhatalmak feldarabolták az országot. Ez a széles körben elterjedt vélemény nem foglalkozik a realitással: a történelmi magyar királyságot elsősorban a térségben a 19-20 század fordulóján kibontakozó nemzetállami fejlődés feszítette szét, és a Magyarországról leváló területek nagy részén -a szigetszerűen elhelyezkedő Székelyföldet leszámítva- a magyar lakosság aránya 50 % alatt volt. Az országhatár változása nagyjából összhangban volt a nemzeti önrendelkezés elvével. (A magyar uralkodó osztály elnyomó nemzetiségi politikáját itt most nem is említjük.)  

A Fidesz-kormány mítoszgyártásának fő iránya a Horthy-rendszer újjáértékelése. A Horthy-korszak dicstelen, ám megérdemelt bukását a kormány ideológusai igyekeznek átértékelni. A budapesti Szabadság térre tervezett, a német "megszállást" felidéző emlékmű terve ezt a törekvést tükrözi. Magyarország -a kormány interpretációjában- a II. világháború áldozatai közé tartozik, a lakosság öt százalékának tervszerű, nagyüzemi kiirtásáért külső hatalom -a náci Németország- a felelős. Ez így pofátlan hazugság. Horthy Hitler hű szövetségese volt, a magyar hadsereg háborús bűncselekmények sorozatát követte el, és félmillió állampolgár elpusztítása nem lett volna lehetséges a magyar állami hatóságok bűnrészessége nélkül. A társadalom jelentős hányada vett részt a legyilkoltak lakásainak, ingóságainak  megszerzésében, illetve passzívan vagy épp támogatólag figyelték a deportálás embertelen borzalmait. 1944 március 19-én a lakosság egy része örömmel üdvözölte a német csapatok -a szövetségesek-bevonulását. A népirtásért a felelősség a magyar államot is terheli.

Ausztriában a háború után hosszú ideig konszenzus volt arról, hogy az ország a náci birodalom áldozata volt. Csak évtizedek múltán vált a közbeszéd részévé ennek a hamis mítosznak a vitatása, és a társadalmi viták még ma is zajlanak. Hitler aggódott az anschluss előtt, de amikor 1938 márciusában, a német bevonulás után megjelent a bécsi Heldenplatzon a lelkesen őrjöngő tömeg előtt, elszálltak az aggodalmai. Ausztria többsége az áldozatok helyett a bűnelkövetőkhöz csatlakozott. Ezt ott már nem lehet letagadni.

Magyarországon a "nemzeti emlékezet" főállású eltorzítói szorgosan munkálkodnak. De minden igyekezetük hiábavaló, a múltat nem lehet átírni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.