(Gondolatok munka közben)

Mivel telik el az életünk? Sok vidámság, móka és kacagás. Boldog pillanatok, percek, órák, hetek és hónapok. Sokféle élmény, sok tapasztalat. Ez kétségtelen.

De a sok jónál még több a küszködés, a sokféle bizonytalanság, a kiszolgáltatottság. És a sok munka. Munka, aminek, ha jobban megvizsgáljuk, semmi köze nincs az értelmes alkotó tevékenységhez. Dolgozunk, hogy ezzel munkát adjunk a többi hozzánk hasonló szerencsétlennek, és dolgozunk hogy munkánkkal megvédjük a mások tulajdonát, a mások gazdagságát. Egészségünket, testünket-lelkünket felőrli az élet. Energiáinkat, életerőnket robotolásra pazaroljuk. Ugyan van esély rá, hogy életünk hosszan elnyúlik, de a munkát és a fennmaradásért folytatott küszködést nehéz ép testben ép lélekkel túlélni. Megfáradva, betegen éljük életünk utolsó évtizedeit.

Mi értelme van ennek az egésznek? Mire való a küszködés, miért dolgoztatnak minket halálra?

Egy bonyolult rendszer apró fogaskerekei vagyunk csupán. Csavarok egy olyan gépezetben, amely az emberiség túlnyomó többsége számára még a mi életünknél is nyomorultabb létet nyújt. A világot uraló gazdasági-politikai-társadalmi rendszer nemcsak hogy nem képes az emberi lét alapvető szükségleteit biztosítani, hanem alapvetően úgy működik, hogy megakadályozza az emberiség boldogulását. A munka, a nélkülözés, milliók éhhalála, a tömeggyilkosságok a kapitalista világrendszer lényegéből fakadnak. Ha valaki nem rokkan bele a munkába és nem kopik fel az álla, az ritka, szerencsés kivételnek számít. Tönkretesz minket ez a rendszer, tönkretesz és elrabolja az életünket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.