A kapitalizmushoz kritikusan viszonyuló politikai irányzat, mely az elnyomással és kizsákmányolással szemben a szabadság és egyenlőség ideáját képviseli – nevezzük baloldalnak –, az ezredforduló korszakában, Magyarországon különösen, nehezen találja a helyét. Ez teljesen érthető.

A szociáldemokrata társadalmi modell – avagy a jóléti, „emberarcú” kapitalizmus – történelmi korszaka lezárult. Ez egyaránt vonatkozik a mérsékelt (a nyugati) és a radikális (bolsevik) irányzatra. A 20. század nagy sikereket hozott a szociáldemokrácia, vagyis az „élhető” kapitalizmus képviselői számára. Keleten az ún. „szocializmus” erőteljes modernizációt valósított meg, nyugaton kibontakozott a jóléti társadalom, és szinte mindenhol a kizsákmányolt osztály viszonylag általános életszínvonal emelkedése következett be. Az 1960-1970-es évtizedek innen visszanézve valóságos baloldali aranykornak tűnnek (most tekintsünk el az 1968-73-as forradalmi fellendüléstől, illetve annak leverésétől).

Erre egyrészt az 1917-23-as világforradalom – itt nem részletezendő - következményei, másrészt az 1939-45-ös háborús pusztítás utáni új beruházási lehetőségek teremtettek politikai ill. gazdasági alapot. (Általános törvényszerűség, hogy az életszínvonal emelkedéséhez a termelés gyors bővülésére van szükség.)

Ez a korszak végérvényesen lezárult. Ilyen történelmi helyzet nem lesz soha többé. A szociáldemokrácia betöltötte történelmi funkcióját, sikeresen integrálta a munkásosztályt - tágabb értelemben: a kizsákmányolt osztályt – a kapitalizmus politikai rendszerébe. A reformista politika elérte, amit elérhetett.

A 21. század kibontakozó kapitalista világválságára nincs a tőkés árutermelés rendszerének keretein belül maradó baloldali megoldás. Az életszínvonal tömeges emelésére a tőke nem biztosít lehetőséget, a demokrácia és a szabadság kiszélesítését minden számottevő erő akadályozni igyekszik. Fölösleges illúziókat táplálni, egyértelmű hogy a kapitalizmus nem reformálható tovább. És a helyzet még ennél is rosszabb, rövid és hosszútávon egyaránt nem számíthatunk másra, mint a kizsákmányolás fokozásának gazdasági kényszere által megkövetelt elnyomás erősödésére. Az állam - nem csak Magyarországon – erősödik, és erősödnek az elnyomást igazoló ideológiai – elsősorban a nacionalizmus -, és politikai – a fasizmus - mozgalmak Ugyanakkor fokozatosan láthatóvá válnak a kapitalizmus történelmi korlátai is. A tőke értékesülése egyre nehezebben áthatolható akadályokba ütközik. Jó esély van rá, hogy a kapitalista világrendszer a végéhez közeledik.

Ebben a helyzetben különösen nagy szükség van rá, hogy minél erősebb legyen a rendszerellenes mozgalom.     A baloldal megújulása csak a kapitalizmus meghaladásának programjával lehetséges.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.