A szeparatista tendenciák határozottan erősödnek az európai kontinensen. Szinte minden országban jelen vannak területi autonómiát és elszakadást hirdető mozgalmak vagy vélemények. A hamarosan – 2014 szeptemberében - sorra kerülő skót népszavazás, ami azt eredményezheti, hogy Skócia kiválik az Egyesült Királyságból, új dimenziót adhat a szeparatista törekvéseknek. Ezek a törekvések szervesen kapcsolódnak a nacionalizmus általában vett megerősödéséhez.

(Van néhány kivétel, elsősorban Baszkföld vagy Korzika, ahol az elszakadási törekvések jóval régebbiek, és egyfajta megkésett nemzetállami fejlődési állomásnak tekinthetők. Minden bizonnyal ezért nincs meg ezeken a helyeken az a fasisztoid irányultság, ami hangsúlyosan jelen van az észak-olasz vagy a flandriai (Belgium) mozgalmakban.)

Az új nacionalizmust etnicizmusnak is nevezik, így hangsúlyozva különbözőségét a klasszikus, univerzalisztikus és demokratikus nacionalizmushoz képest. Véleményem szerint nincs lényegi különbség, hiszen abban nincs változás, hogy a nemzetet a társadalmi, osztálykülönbségek fölött álló komplexumként tekintő ideológia alapvetően az osztálytársadalom létének tagadását jelenti. A nacionalizmus a kapitalizmus terméke, és annak a mai időkben újból egyre fontosabbá váló ideológiai támasza.

A szeparatista tendencia nacionalista reakció a tőke általános válságára. Ez a válság sokrétű. Az általános gazdasági válság nemcsak önmagában sújtja az európai kizsákmányoltakat, hanem azért is, mert gazdasági súlypont-átrendeződés zajlik a világban. Az európai integráció egy erre adott kapitalista válasz. Azonban mivel az európai államszövetség alternatívája értelemszerűen a nemzetállam leépítésével jár, ellentétes folyamatok keletkeznek. Az európai tőke egyesíti erőit, miközben egy másik szinten a fokozódó kizsákmányolás elleni dühöt a kapitalizmus a nacionalizmus ideológiájával igyekszik becsatornázni. A tőkének tulajdonképpen mindegy, hogy egy európai szuperállam, vagy sok kis nemzetállam biztosítja az árutermelés működését. A lényeg az, hogy ne ismerjük fel az igazi ellenséget: a kizsákmányoló osztályt.

Az új nacionalizmus nem spontán népi érzület. Tudatosan szítja a politika, a sajtó, a tudomány, vagy éppen az egyház. De bárki is emlegeti a „nemzeti” érdekeket, tudnunk kell, hogy mindig a tőke érdekeiről beszél.

Nem dőlt el egyértelműen, hogy merre halad a világ. Lehet hogy az Európai Unió egy szorosabb – és kelet felé terjeszkedő – államszövetséggé, föderációvá válik, de az is lehet hogy a kontinens újból egymással háborúzó kis nemzetállamok véres kupacává változik. Bárhogy is lesz, nem a skót választókat kell majd okolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.