A jövő olykor kiszámíthatónak tűnik. De ez nem mindig jó.

Vannak korszakok, amikor az eljövendő események megjósolhatatlanok, de ez a kiszámíthatatlanság mégsem tűnik rossznak. A ’80-as, ’90-es évek fordulója ilyen időszak volt: nem lehetett tudni hogy pontosan mi fog történni, de pozitív várakozás volt a jellemző. Nem tudtuk mi lesz, de nagyon úgy tűnt, jó irányba fordul a világ. Ezt megelőzően, másfél-két évtizeddel korábban, úgy tűnt, a jövő nem tartogat meglepetéseket. Utólag igazolódott, ami azidőtájt még csak sejtés volt, hogy jódarabig ugyanúgy fog csordogálni az élet. Aki nem akarta ifjúságát a kádári szürke világban, a langyos vízben lubickolva eltölteni, jól tette ha dobbantott. (Disszidálás, így hívták akkor az emigrálást Nyugatra.)

Most újból kiszámíthatónak tűnik a jövő. De ez nem jó. Túl sötétek az árnyalatok. Nyomor, kemény és szar munka, diktatúra, vérontás, háború sejlik fel a horizonton, írnám, ha közhelyes költői képre vágynék, de ez a helyzet nem a jövő, hanem a jelen. Ilyen világban élünk, és minden ami rossz a jövő felé haladva hatványozódni fog. Kiszámítható a jövő, és ez most nem jó.

Tudom, sovány vigasz, de még nem történt meg a jövő. Mi alakítjuk, és van némi beleszólásunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.