Michael Nyman az egyik legfontosabb kortárs zeneszerző, akire érdemes figyelni, és akinek művei a ’90-es évek óta Magyarországon is jól ismertek. Az akkori angol mozi a filmgyártás rendkívül izgalmas korszaka volt. A filmrendezők közül különösen jelentős Peter Greenaway, akinek legismertebb filmjeihez Nyman írt zenét, innen ismerhetik sokan a jellegzetes Nyman-stílust.
A sokoldalú alkotó War Work című összművészeti alkotása első világháborús filmfelvételek montázsához komponált zenemű, melynek egyik előadója – zongorán – maga a zeneszerző volt a novemberi bemutatón a MÜPÁ-ban.
A nyolc részből álló darabhoz egy-egy háborús költemény – a versek írói egy kivétellel maguk is a fronton veszítették életüket – szövegét, és más zeneszerzők műveinek részleteit használta fel Nyman, a rá jellemző minimalista átiratban. Többek között elhangzik Gyóni Géza híres háborúellenes verse is, a Csak egy éjszakára…
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,”
Hatásos, sokkoló mű a War Work. A képek fő témája a roncsolt emberi test. Sebesülés miatt rángatózó végtagok, eltorzult arcok, gáztámadástól vakon hunyorgó katonák képeivel szembesülünk.
A háború a kapitalista ipar csúcsterméke. A hadiipar a legfontosabb gazdasági ág – a modern technika fejlesztésének elsődleges célja emberek és épületek minél nagyobb hatékonyságú elpusztítása. Nyman műve csak érintőlegesen beszél a tőke állandó terjeszkedése miatt az áruk és a munkaerő tömeges megsemmisítésének periodikusan visszatérő kényszeréről, de a gazdaság működéséhez szükséges tömeggyilkosság plasztikus, közeli ábrázolása így is egy háborúellenes kiáltvánnyá lényegül.
A fegyvergyártás, a háborús politika és a háborús ideológiák – nemzeti, rasszista vagy vallásinak álcázott őrület – hús-vér emberek tömeges legyilkolását és megnyomorítását eredményezi.
Száz éve kezdődött az első világháború, száz év alatt – többek között a háború hatására - sokat változott a világ, de a háború azóta is a világot uraló kapitalista rendszer lényegéhez tartozik. Annyi a változás, hogy az első világháború áldozatainak túlnyomó többsége még katona volt, azóta mások az arányok, a mai háborúkban átlagosan 90 % a civil áldozatok aránya. A háború viszont így is háború: állami parancsra, a kizsákmányolók érdekében folyó sorozatgyilkosság.
Michael Nyman műve az emberiségnek azt a vágyát fogalmazza meg mesteri szinten, ami sokkal fontosabb mint a gazdaság érdeke: soha többé háborút!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.