Orbán, mint egy igazi pitiáner zseb-diktátor, a vírust is a saját hatalmának kiterjesztésére használja.

A vírus tavaszi megjelenése viszonylag gyorsan lefutónak bizonyult, de világos volt, hogy a vírus visszatér. A magyar kormány úgy készült fel, hogy iszonyúan túlárazva, NER-hátterű közvetítők útján, teljesen fölöslegesen vásárolt sokezer lélegeztető-gépet. Az nekik mindegy, hogy két-háromezer gépnél többhöz nincs azt működtető személyzet, a kormányközeli nyerészkedők ezzel is tízmilliárdokat húztak ki a zsebünkből. Viszont például vírus-tesztből nem jutott eszükbe nagyobb tételt beszerezni. Az Orbán-rezsim, mint a diktatúrák általában, üldözi a hozzáértést. A vezető pozíciókba szinte kizárólag hűséges pártkatonákat ültetnek. A szakértelem gyanús és elvetendő. Ezért láttuk már tavasszal is az operatív-törzs szerencsétlenkedését, ezért nem voltak képesek időben valós védőintézkedéseket hozni, ezért nincs fogalmunk se róla, hány beteg van egyáltalán, ezért nincs kontaktkutatás, ezért nincsenek fontos és releváns adatok a vírus terjedéséről. Az egészségügy hosszú ideje nem kap elég állami pénzt. A helyzet 2010 előtt se volt jó, de Orbánék látványosan úgy irányítanak, hogy az állami ellátórendszer egyre rosszabb ellátást biztosítson, viszont akinek van rá pénze, az inkább a magánegészségügyet használja. Orbán neoliberális gazdaságpolitikája ebben is tetten érhető.

A 2020 novemberi produkciójuk még lesújtóbb – Orbán egyre pofátlanabb, egyre gátlástalanabb, egyre többet lop, és egyre nagyobb a hatalma. Miközben szigorú intézkedéseket hoztak – jellemző itt is a kapkodás, át-nem gondoltság, hiányos előkészítés, és a szokásos arrogáns ostobaság -, újból megszavazták maguknak a teljhatalmat. A vírus elleni védekezés leple alatt felerősítik a homofób és fundamentalista vallási uszítást, törvényessé teszik az állami vagyon alapítványok útján való ellopását, és nem mellesleg még tovább nehezítik, hogy választásokon leválthatóak legyenek. Ez utóbbi módosítás – a közös ellenzéki jelöltállításhoz gyakorlatilag egy ellenzéki pártnak kéne felállnia - azt jelenti, hogy az a fogyatkozó kétmilliós tábor, amelyet az Orbán-hívők és az Orbán-rezsim miatt meggazdagodók alkotnak, 2022-ben is elég legyen nagy többséget szerezni a parlamentben.

Arról szó sincs, hogy a korlátozások miatt elnyomorodó tömegek valós állami segítséget kapnának. A nagy fociklubbok kapnak bértámogatást, meg a Mészáros nevén futó orbáni cégbirodalom is, de az állásukat vesztő száz és százezrek jó esetben is csak némi alamizsnához jutnak hozzá. De többnyire még ahhoz sem. Munkanélküli segély továbbra sincs. A szociális juttatások összege nemhogy nőne, de csökken – kivéve azokat, akik jóval az átlag felett keresnek, számukra egyre több az állami kedvezmény és ellátási forma.

Orbán a 21. századi kapitalizmus tipikus figurája. Uralma sokkal károsabb mindnyájunkra, mint bármilyen vírus. Orbán az igazi vírus.

Mindnyájan érezzük, hogy elcseszett világban élünk. Háború, nyomor, éhezés, nélkülözés, környezetpusztítás, állandó robotolás, embertelen világ az, ami körülvesz minket. Miért van ez így, és hogyan lehet ezen változtatni?

Azért van így, mert egy olyan rendszerben élünk, mi, az emberiség, ami így működik, és csak így tud működni. Ez a kapitalizmus rendszere, amely az egész bolygót, a legeldugottabb zugát is uralja. Akkor lesz más a világ, ha sikerül meghaladnunk a kapitalizmus rendszerét, ha sikerül kiszabadulnunk a tőke törvényei alól. Hogyan történhet ez meg? A válaszért vizsgáljuk meg, mi ez a rendszer, és hogyan kísérelték már meg a rendszer meghaladását.

A rendszer, amiben élünk a kapitalizmus. A kapitalizmus legfontosabb sajátossága, hogy arra épül, hogy túlnyomó többségünk kénytelen áruba bocsájtani egyetlen tulajdonát, a munkaerejét – mivel meg vagyunk fosztva a termelőeszközöktől. Ebben a rendszerben mindennek ára van, és semmi sincs ingyen. A puszta fennmaradásunkért is fizetnünk kell, de fizetni csak pénzzel tudunk, amit viszont csak akkor kapunk, ha van, aki megveszi a munkaerőnket. Egész életünkben áruba kell bocsájtanunk testünket és szellemünket. És még az a szerencsés, aki talál rá vevőt. Ez a rendszer mintegy ezer éve kezdett formálódni, amikor Észak-Itália városaiban megjelentek a kizárólag bérmunkából élők nagy csoportjai. Rendszerré négyszáz éve vált, majd a 19-20. században gyorsuló ütemben behálózta a bolygót. Ma már minden országban a tőke az úr, a megalvadt emberi munka uralkodik az ember felett. És ma már minden ország, minden társadalom a kapitalizmus szabályai szerint működik, minden országban két, egymással ellentétes érdekű osztályra oszlik a lakosság.

Mi jellemzi a tőkét? Az állandó profitéhség. Folyamatosan, bővülő mértékben kell önmagát újratermelnie. Ez látható az egyes kisebb tőkék esetében is, minden üzlet úgy működik, hogy vagy bővül, vagy lassan csődbe megy. Nincs stagnálás. A felhalmozott anyagi javak, a termelőeszközök, a termőföld, a bérbe adott lakóházak, vagy akár a hírnév, a brand csak akkor válik tőkévé, ha kapcsolatba kerül a dolgozókkal, vagyis a munkaerővel. Az üres üzemcsarnokban porosodó gépek akkor válnak profitot hajtó tőkévé, ha munkások hada dolgozni kezd velük. Nélkülünk nem működik a gépezet, a mi életünk táplálja a tőke feneketlen gyomrát. A tőke első számú törvénye a folyamatos terjeszkedés. De már nincs hova terjeszkednie. A kapitalizmus történeti képződmény, van kezdete, és van vége is. A legfontosabb oka a kapitalizmus megszűnésének az az, hogy elért saját történelmi korlátaihoz. Miután leigázta a Földet, és minden társadalmat a saját képére formált, nem képes a további bővülésre, ez pedig a tőke halálát jelenti.

Az utóbbi 3-4 évtized a kapitalizmus utolsó korszaka. Mit jelent ez a mi szempontunkból? Például azt, hogy a reálbérek évtizedek óta nem nőnek. Azt, hogy a mai fiatalok rosszabbul fognak élni, mint a szüleik. Azt, hogy szinte sehol sem lesz jelentős életszínvonal-javulás. Soha többé. A kapitalizmust a saját ellentmondásai vetik szét, és mi vagyunk a legnagyobb ellentmondás, mi, akiknek nem jó ez a rendszer, és ezért fel fogunk ellene lázadni és elsöpörjük. A rendszer a 19. század vége óta a tömegtermelésre és a tömeges fogyasztásra alapul. Fel nem oldható ellentmondást jelent, hogy egyrészt érdekükben áll leszorítani a béreket, másrészt szükségük van vásárlóerőre. A helyzetet nehezíti a rendszer számára az automatizálás, mert így egyre nagyobb tömegek munkaerejére nincs szükség – ez ugye a lázadás esélyét is növeli -, viszont csökken a vásárlóerő is. Évek vagy évtizedek kérdése a rendszer teljes csődje, de évszázados távlatban már nem lehet a kapitalizmus fennmaradására számítani. (Pláne ha a rendszer elpusztítja a bioszférát.)

Nade hogyan tudnánk megoldást találni az emberiség legnagyobb problémájára, aminek kapitalizmus a neve? Itt segít az osztályemlékezet. Az emberiség évezredek óta küzd a szabadságért és a jólétért. Ma sem telik el úgy nap, hogy ne kerülne sor kisebb-nagyobb lázadásra, az ellenállás valamely megnyilvánulására: szervezkedés, szabotázs, sztrájk, tüntetés, vagy éppen nyílt lázadás és felkelés. Ha megnézzük, hogyan zajlik a harc, fogalmat alkothatunk a rendszer meghaladásának útjáról. Egy vázlatos eseménysor: nő az elégedetlenség, fokozódik a szervezkedés, tüntetések kezdődnek, sztrájkok, az üzemek elfoglalása, a karhatalom szétzavarása, önvédelem megszervezése, közintézmények elfoglalása, készletek kisajátítása, az állam szétesése, az országhatárok leomlása – majd az élet közösségi alapon való újjászervezése, azok döntenek a dolgokról, akiket érint, világméretű, önigazgató, szabad emberi társadalom jön létre. Ez egy általános forgatókönyv, a valóságban persze nem mindig így követik egymást az események. Viszont az irány mindig ez. Minden kis akcióban benne van a lehetőség a nagyobbá válásra. Ma már annyira robbanásveszélyes a helyzet, hogy bármikor robbanhat az elégedetlenség. És ha elindul valami, akkor senki sem láthatja előre, meddig megy el a forradalmi folyamat.

Nem tudjuk mit hoz a jövő, de van, amiben biztosak lehetünk. A kapitalizmus fennmaradása esetén semmiféle kormányzat nem tudja megoldani a rendszer problémáit. Az állam soha nem fogja felszámolni a nélkülözést, soha nem fog emberhez méltó életet lehetővé tenni, hiszen az állam mindig, minden korban az uralkodó osztály védelmét szolgálta, és szolgálja ma is. A rendszer adta politikai keretek nem teszik lehetővé a rendszer meghaladását. Ki kell lépnünk a fennálló keretekből, és erre képesek is vagyunk. Hiába szocializált minket a rendszer a törvényei tiszteletére, ez a belénkvert tisztelet pillanatok alatt képes leomlani. Számtalan példa van rá, hogyan váltak napok alatt tömegek törvénytisztelő polgárból lázadó proletárokká.

Szóval a rendszer helyzete reménytelen, az emberiség ügye viszont még nem elvesztett játszma, de az életbenmaradásért, az emberi társadalom létrehozásáért sok a teendőnk.      

(English version below)

A bolygót uraló kapitalista világrendszer történeti képződmény: fél évezrede vált rendszerré, és nem fog örökké tartani. Az utóbbi évtizedekben nagy valószínűséggel utolsó periódusába érkezett. A kapitalizmus véget fog érni. Nem az az igazi kérdés hogy mi lesz utána: az lesz amit mi, vagyis a felszabaduló emberiség létrehoz. A kérdés az, hogy a rendszer haláltusája meddig fog tartani?

A kapitalizmus története tele van szenvedéssel, mérhetetlen emberi kínlódással és pusztulással. A rendszer mindig kétarcú volt, ma is az. A csúcstechnológiával rendelkező, magasan fejlett társadalom képe, amit a reklámokban láthatunk, nem mutatja az árnyoldalakat, a világ túlnyomó részét uraló, életfogytig tartó kilátástalan küszködést és nélkülözést.

Az emberarcú kapitalizmus mindig illúzió volt, a polgári jólétet és létbiztonságot nyújtó szociális állam pedig csak az emberiség kisebb részének jutott osztályrészül. Hát mostmár nem jut nekünk se. A kapitalizmus centrumaiban az állam reménytelen küzdelmet folytat a koronavírus-járvány megfékezésére. Széleskörű szükségállapotot vezetnek be, lezárják a határokat, folyamatos kijárási tilalom lép életbe. A legvadabb fasiszta diktatúrák sem képesek ennyire korlátozni a társadalmat. Ráadásul józan ésszel nehezen vitatható ez a rendkívül állapot: a diktatúrát önként elfogadjuk, hiszen az egészségünkről van szó. Ez a halálos járvány mindenesetre tökéletes szimbóluma egy halódó rendszernek. A vírus élősködik rajtunk, és elpusztít minket.

De hova vezethet ez az egész, jó eséllyel még hónapokig tartó őrület?

A kapitalizmust a tőke folyamatosan bővülő újratermelése élteti, az állandó profittermelés. A mi munkánk hozza létre a hasznot. Ha túl sok a fölösleges munkaerő, az eladhatatlan árucikk, vagy csak túl alacsony a profitráta, akkor a rendszer szisztematikusan és tömegesen megsemmisíti a fölösleget, szerkezetváltást visz végbe, és új iparágakat hoz létre. A szerkezetváltás úgy néz ki, hogy nemcsak iparágak szűnnek meg, de az ott dolgozók is fölöslegessé válnak, gyakran több generációra és egész régiókra kiterjedően.

A vírus miatti karantén nehezen belátható értékesülési válságot generál. A kapitalizmus az állandó bővülés-kényszer előtt álló akadályok miatt a 21. századra leküzdhetetlen problémákba ütközött: nincs már meghódítandó piac, leigázandó földrajzi térség, bérmunkára kényszeríthető, a kapitalizmus előtti korszakban fennállott osztály. A 2020 tavaszán beütő termelés- és fogyasztás-kiesés még mélyebb gödörbe lökte a tőke uralta gazdasági rendszert. A válság mértéke még nem látszik.

Mire számíthatunk, és mit tehetünk?

A jelenleginél is kiterjedtebb állami diktatúra hosszabb távon nem marad fenn, hiszen nincs erre szükségük. Csak akkor maradna, ha az utcák és az intézmények, munkahelyek elfoglalása, az üzletek és raktárak kifosztása merülne fel reális lehetőségként. Teljesen logikus reakció lenne ez egyébként részünkről, amikor tömegesen szembesülünk vele, hogy mennyibe fog nekünk kerülni az ő válságuk.

Mert az biztos, hogy ezt is, mint minden gazdasági válságot, velünk akarnak majd megfizettetni. Tömeges jelenség lesz rövid időn belül, hogy elveszítjük 2-3 havi – vagy még több - fizetésünket, amit csak töredékesen fog pótolni az esetleges állami segélyezés. Megugrik a munkanélküliség. Kelet-Európában, a félperiférián ez a centrum igényei – olcsó munkaerő – miatt az utóbbi években nem jelentett problémát, de most fog. Úgy, hogy a munkanélküli ellátó rendszert gyakorlatilag már felszámolták. A centrumországok nagy részében a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében, eddig is magas volt.

A nyugaton dolgozó sok millió kelet-európai többsége nehéz helyzetbe kerül. Minimális kapcsolati tőkével, gyakran nagyon kiszolgáltatott munkavállalóként sokan elvesztik a munkájukat, és sokuknak nincs mire, és nincs hova hazajönniük sem.

A súlyos életszínvonal-zuhanás újabb iparágak válságát okozza. Az alapvető termékek, például az élelmiszerek árai már most meglódultak. Az inflációt eddig is statisztikai bűvészkedéssel tartották alacsony szinten, de most meredek áremelés várható. A nemzetközi áruszállítás akadozása miatt csökken az importtermékek mennyisége, viszont nőni fog az áruk. Annyira, hogy ugyanolyan drága lesz sok minden, mint a helyi termékek. Eddig többségünk importárut vásárolt, mert az gyakran olcsóbb volt, mint a helyi. Hát most már az is olyan drága lesz.

Túlnyomó többségünk kevesebbet keres az átlagfizetésnél, annál az amúgy sem túl sok havi 2-300 ezernél. Nincsenek hónapokra való tartalékaink, és a bekövetkező munkanélküliség vagy fizetéscsökkenés további elszegényedésre ítél minket.

Mi a teendő? Harcoljunk a rendszer ellen! Nem fogunk fizetni az ő válságukért!

Az állam nem véd meg minket semmitől: a vírustól mi magunk védjük meg magunkat azzal, hogy a karanténnal akadályozzuk a terjedését. Az állam a gazdaságot, a tőkét, az uralkodó osztályt akarja megvédeni tőlünk. A járvány okozta profitkiesést a mi fokozott kizsákmányolásunkkal akarják bepótolni. De a jövő nincs megírva!

Sokat fognak róla beszélni, hogy össze kell fognunk. Minden média azt fogja harsogni, hogy együtt kell áldozatokat hoznunk a gazdaság megmentéséért. Azt fogják kérni és követelni tőlünk, hogy békésen tűrjük a megszorításokat, és fogadjuk el, hogy ez a mi érdekünk is. Mindegy, hogy a nemzet, az Európai Unió, vagy a világgazdaság megmentését kérik tőlünk, ez mind ugyanazt jelenti: mentsük meg a tőke uralmát. De nekünk nem az az érdekünk, hogy megmentsük a kapitalizmust, hanem ennek az ellenkezője: az, hogy elpusztítsuk.

Ha véget ér a járvány, akkor ott kell lennünk az utcákon és tereken, a munkahelyeken és az intézményekben, és meg kell akadályoznunk a válságkezelésnek nevezett, ellenünk, létviszonyaink ellen intézett támadást. Tüntetések, közterek elfoglalása, munkahelyek megszállása, intézmények elfoglalása, felhalmozott készletek kiosztása, általános sztrájk. Ez a mi válságkezelésünk!

A kapitalizmus maga a válság! Nem fogunk azért fizetni, hogy a rendszer haszonélvezői tovább szívják a vérünket!

Nemet mondunk a válságkezelésre, nemet mondunk a megszorításokra, nemet mondunk a kapitalizmusra!

---

Virus, Crisis

The global capitalist system is a historical formation: it became a system half a thousand years ago and will not last forever. In the last decades, it has most probably evolved into its last period. Capitalism will end. The real question is not what will come after it because it is us, the liberated humanity that will decide what world to create. The question is how long the agony of the system will last?

The history of capitalism is filled with suffering, unimaginable human struggle and destruction. The system is and always has been two-faced. The image of highly developed societies, equipped with cutting-edge technology – the one that can be seen in advertisements – fail to show its downside: life-long, hopeless struggle and hardship for the most of us.

Capitalism with a human face has always been an illusion and welfare states with all their benefits only served a minor part of humanity. Now it is over for us as well. In the centres of the capitalist order, governments hopelessly attempt to contain the virus. Far-flung states of emergencies are declared, borders are shut down and constant curfews are enforced. Not even the most fascist dictatorships are capable of restricting society this effectively. Moreover, it is hard to object to this very exceptional state of affairs: we accept the dictatorship because it is our health at stake. This deadly pandemic is therefore a perfect symbol of a dying system. The virus that exploits and destroys us.

But where can this madness, likely prevailing the upcoming months, lead?

Capitalism operates due to the constant expansion of capital, the continuous generation of profit. Our labour creates this profit. If the workforce becomes obsolete, and products cannot be sold, or the profit rate is not high enough then the regime of production systematically destroys the surplus on a massive scale and restructures itself, creating new branches of industry. Restructuring means not only the end for some industries but obsolescence of its workers, often affecting whole generations and regions.

This virus-caused quarantine will generate a crisis of value creation hard to foresee. Today, capitalism is facing the obstacles caused by the constant compulsion to expand, that has led to unsolvable problems: there is no market, nor any lands to conquer, or a class that can be forced into wage-labour, like in times before the age of capitalism. Production and consumption losses experienced in the spring of 2020 pushed the capital-governed economic system into an even deeper hole. The severity of the crisis is not yet foreseeable.

What should we expect and what can we do?

The state dictatorship, that is currently still expanding, will not survive on the long run because we do not need it. It could only prevail if the possibility of the occupation of streets, institutions and workplaces, or the looting of shops and warehouses would appear as a real threat. From our point of view, this would in fact be a logical reaction, as soon as we are collectively confronted with the price their crisis will cost us.

We can be certain; they will attempt to make us pay, just like they do in every economic crisis. It will soon be very common to lose 2-3 months’ worth of salary – or even more – and the possible government aids and support can only cover a fraction of that amount. Unemployment will rise. This was not a big problem in Eastern Europe – up until now – as the demand for cheap labour force in the core countries prevented that. However, it will now become a problem indeed, especially after the unemployment benefit systems have practically been dismantled. Unemployment rates in the core countries, mostly amongst the young, were high even before the current situation.

The majority of the millions of Eastern-Europeans working in Western Europe are now in a very difficult situation. With limited connections, often in the most vulnerable bargaining positions, many are losing their jobs and many do not have anything to come home to, assuming they even have a home.

Due to the massive decline in living standards, more industries are going to plunge into crisis. Very essential products – for example food – already experience a price increase. Inflation has already been kept low using statistical manipulation however, we now have to expect a massive price increase. Due to complications in the international supply chain of goods, there will be less imported products while their prices will increase. This will cause everything to be just as expensive as local products. Up until now, the majority of us consumed imported goods because it was mostly cheaper than the local. Now it will be just as expensive.

Most of us earn below average, considering the average salary is around 2-300 thousand forints (currently 650-850 euros). We do not have savings to support us for months and the growing unemployment and cutbacks will push us into an even deeper poverty.

What is there to do? Let’s fight back against the system! We will not pay for their crisis!

The state does not protect us from anything. We protect ourselves from the virus by hindering the spread through self-isolation. The state protects the economy, the capital and the ruling class from us. They attempt to make up for the virus-caused profit loss by further exploiting us. But the future is unwritten!

We will be encouraged to hold together. We will be told by all media that we need to make sacrifices together in order to save the economy. We will be asked and demanded to peacefully endure the austerity measures and accept that this is for our own good. It does not matter whether they want us to save the nation, the European Union or the global economy as it all means the same: saving the rule of capital. Yet, our interest lies not in saving capitalism but on the contrary: to destroy and to succeed it.

When this pandemic is over, we have to be out there on the streets, on the squares, at the workplaces and in social institutions. Only this way we can protect ourselves from the so-called crisis management measures that will attack us and our very means of existence. Protests, occupation of public places, workplaces and institutions, distributing piled-up reserves, general strike. This is our crisis management!

Capitalism itself is the crisis! We will not pay any further so that the beneficiaries of the system can suck our blood!

We say No to crisis management and austerity! We say No to capitalism!

A magyar történelemben még nem volt rá példa, hogy miniszterelnök hivatali ideje alatt az ország leggazdagabb emberévé váljon.

Orbán uralmának 2010 óta zajló szakaszában tíz év alatt gyakorlatilag az egész magyar gazdaság centrumába került Orbán és családja. Cégbirodalma – a Mészáros-család nevén 200-400 vállalat van - körül kialakult egy szélesebb körű hálózat. E hálózat kapja az állami megrendelések zömét, a cégtulajdonosok luxuskörülmények között élhetnek, de valójában ők is csak Orbán vagyonkezelői. Ilyen bábfigurák Szíjj László, Varga Károly, Garancsi István, Száraz István vagy Jászai Gellért. Az ő céghálózatuk bemutatása túl hosszú lenne, de ezermilliárdok forognak, és az általuk évente bezsebelt tiszta haszon is százmilliárdos nagyságrendű.

Orbán apja és testvérei kis játékosnak tűnnek. Orbán apjának egyik cége, a Dolomit kft. 2018-ban 1,9 milliárd nyereséget termelt. Más cégeiből – Gánt kő, Nehéz kő – tavaly 1 milliárd osztalékot vett ki. A NAKK Zrt-nek 2017-ig Orbán Áron, Viktor testvére volt a tulajdonosa. Azóta papíron már nem ő a tulajdonos, pedig ennek a cégnek 2018-ban 1,6 milliárd volt a bevétele. Úgy kötnek állami szerződéseket kőszállításra, hogy nincs is bányájuk. Átadó pontnak a Dolomit kft telephelye van megadva.

Tiborcz saját hálózatot épít. Emberei vendéglátásban és borkereskedelemben – pl. Dry Import - építik a hálózatot. Az állam 2017-ben 3 milliárdért megvette és felújította a Várkert bazárnál álló Vízházat, ahol Tiborcz strómanja nyitotta meg a Félix nevű luxuséttermet. Tiborcz cége – BDPST Zrt – 2016-ban 29 millióért – ennyiért manapság egy belvárosi garzont sem lehet venni – megvette a bodajki kastélyt. Azóta továbbadta, de ez a szokásos eljárás, haverról haverra száll – papíron – a tulajdon. Tiborcz és Orbán Ráhel – ez utóbbi a Magyar Turisztikai Ügynökség fedésében – a Fertő-tónál is terjeszkedik. 20 milliárd megy állami pénzből jachtkikötőre és luxusszállodára, az ilyenkor szokások fakivágással, nádirtással. Ráhel strómanjai irányítják a Magyar Divat és Dizájn Ügynökséget, mely a közszféra-dolgozók ruhájának megtervezésére kapott megrendelést. Egy listán Tiborcz a 32. leggazdagabb magyar lett – lesz még ő előrébb is. A BDPST Zrt a magyar tulajdonú cégek listáján a 91. helyen áll. Ugyanezen a listán a Dolomit kft a 88. Borkai, a bukott győri polgármester és köre csak az Audi gyár odaköltözésével, a telekügyleten keresett 4 milliárdot. Az üzlet luxemburgi cégeken keresztül bonyolódott, ezek a cégek több ügyben is kapcsolódnak Tiborcz érdekeltségeihez. Tiborcz István az utóbbi években több tízmilliárdnyi ingatlant szerzett Budapest belvárosában – pl. Dorottya utca, Szabadság tér, Andrássy út -, és több luxusétterem mögött is ő áll. Az állam 3,5 milliárdért vesz török harci járműveket. Ezek a páncélos kocsik kifejezetten karhatalmi feladatokra, utcai harcokra alkalmasak. Az üzletet Szíjj László bonyolítja egy olyan török üzleti csoporttal, mely korábban közös céget vitt Tiborczcal.

Orbán Viktor első számú strómanja Mészáros Lőrinc. A közvetlenül a nevén levő cégek közül 9 van rajta az 500 legnagyobb vállalat listáján. E cégek 2018-as árbevétele 322 milliárd volt. Csak ebből a 9 cégből egy év alatt 39 milliárd osztalékot vett ki Mészáros, illetve a megbízója. Simicska hajdani agrárcége a Mezort Zrt már 208 óta Mészárosé, most hozzácsapták másik cégéhez, a Talentis Agro Zrt-hez. Így Mészáros már 38 ezer hektáron gazdálkodva az ország legnagyobb földbirtokosa. 2018-ban agrártámogatásra 3,6 milliárdot kapott, ennek 80%-a eu-s pénz.

A Mészáros és Mészáros kft öt év alatt – önállóan vagy konzorciumban – több mint 450 milliárd értékű közbeszerzést nyert. Ebben nincsenek benne az 1 milliárdnál kisebb közbeszerzések. Az állam nagyvonalú. Még úgy is megéri Mészárost megbízni, hogy a vízközművekre kiírt közbeszerzések szabálytalanságai miatt 100 milliárd bírságot kell fizetni az EU-nak.

A Balaton már az Orbán család kezében van. Mólókat, kikötőket építve irtják a nádast, rontják a vízminőséget, beépítik a partot, szorítják ki a kispénzű embereket. A luxusapartmanokat hamarosan helikopterrel is megközelítheti a burzsoázia – a most fejlesztés alatt álló mentőhelikopter-leszállóhelyeket ők is használhatják. A mindenki által használható strandok egyre kisebb helyeken, egyre drágábban, egyre rosszabb helyekre szorulnak vissza. A luxusjachtok viszont egyre több helyen tudnak kikötni. A tóparti szállodák, kempingek egyre nagyobb hányada kerül folyamatosan Mészáros és Tiborcz tulajdonába. Hévízen egy félmilliárdos állami és önkormányzati felújítás után Mészáros szerzi meg a Hotel Aqumarint. A város 8 milliárdért szerződött különböző felújításokra Mészáros egyik cégével.

Mészáros cégei egy év alatt korábbi értékük ötszörösére nőttek. Mészáros a vezetője a felcsúti foci-alapítványnak, az alapítvány 30 milliárdos vagyonához egy év alatt kapott még 13 milliárdot. Mészáros tőzsdei cége, az Opus Global megveszi az E-On tiszántúli részét, és betársul a Tigázba. Cégei benne vannak Paks2-ben, a hazai áramtermelés 25 %-át adja – Mátrai Erőmű – övé a gázhálózat 40 %-a, és az áramhálózat 15 %-a.

A T-Systemet Mészáros emberének a cége, a 4iG vásárolte fel, ez a cég építi ki az Esztergom-Párkány közbringa rendszert. A beinduló, eu-s támogatásból kiépítendő okosváros projekt várományosa is ez a cég. Akárcsak azé a 18 milliárdé, amit az EU ad elektronikus jegyrendszer kiépítésére. A 4iG a Budapest Banktól 1.19 milliárdos megbízást kapott.

Mészáros és Mészáros építi a komáromi szennyvízelvezető rendszert 5,8 milliárdért, 22 milliárdért épít gázvezetéket, részt vesz a Budapest-Kelebia vasútépítésben, és sportcsarnokot épít Tatabányán 24 milliárdért. Mészáros R-Kord nevű cége 72 milliárdért vesz részt a Balaton déli parti vasútépítésben.

A Mészáros-féle 2Rule cégtől egyre több sportcsapat rendel mezt. Mészáros Talentis Group Holdingja érdekeltséget szerez a ZÁÉV Zrt-ben. A ZÁÉV legnagyobb munkája – Tiborcz emberének, Paár Attilának a Magyar Építő Zrt-jével közösen – az új Népstadion építése 190 milliárdért. A ZÁÉV 2018-ban 72 milliárdos árbevétel mellett 6 milliárdos nyereséget termelt. Megbízást kapott a kaposvári színház felújítására, a kecskeméti Campusra, a testnevelési és a Közszolgálati Egyetemre, a fertődi Esterházy kastélyra és több sportközpontra.

Mészáros tagadja, hogy a sajátja lenne, de ideje nagy részét a 6-7 milliárd értékű Lady Mrd nevű tengeri jachton tölti az Adrián hajókázva. 2019 augusztusában csak üzemanyagra 6-7 milliót költött.

Mészáros gyerekei egyre több üzletet bonyolítanak. Egyik cégük a Fejér B.Á.L. 10,4 milliárdért építi a Készenléti Rendőrség új épületét, Érden bíróságot, sportcsarnokot, iskolát 17,5 milliárdért, elvégzi a zánkai tábor felújítását 16,8 milliárdért, végez műemlék restaurációt, elhelyez radioaktív hulladékot, és a Nemzeti Vagyonkezelőtől is kapott 40 milliárdos megbízást. A gyereke cégei építették 12,5 milliárdért a felcsúti sportcsarnokot, és megtervezték a sepsiszentgyörgyi stadiont. Mészáros Ágnes férje, Homlok Zsolt cége a Szeged-Hódmezővásárhely vasút építéséből kapott egy 3,3 milliárdos megrendelést.

Orbán másik fő strómanja Garancsi István. Cége, a Market Zrt öt év alatt 290 milliárdnyi állami közbeszerzést nyert el. A Biodóm 33,5 milliárdos beruházás, és Békásmegyeren is leesett neki 5 milliárd. Ő lesz a Népligetbe tervezett kézilabdacsarnok építője is, jelenleg 100 milliárdra tervezik az építkezést – bár ebből remélhetőleg nem lesz semmi. A cég 2014-ben 1,2 milliárd, 2018-ban viszont már 6,8 milliárdnyi profitot termelt.

Szíjj László partnereivel együtt öt év alatt 700 miliárd közbeszerzéshez jutott. Cége, a Duna Aszfalt 2010-ben 400 millió, 2018-ban már 18,6 milliárd profitot termelt.

A már említett Paár Attila, aki Tiborcz vagyonkezelője, a 29. leggazdagabb magyar 43 milliárdos vagyonával. Cége a West Hungary Bau 2010-ben 400 millió, 2018-ban 7,3 milliárd profitot termelt. Ők kaptak megbízást 27,4 milliárdért a szegedi sportcsarnok megépítésére, ugyanebben a városban más munkákra 12,1 milliárdos, Tatabányán 3,3 milliárdos beruházásra. Öt év alatt 450 milliárdnyi közbeszerzést nyert.

Manapság már a strómanok is saját strómanokkal rendelkeznek. Szepesi Richárd 2016-ban megvette az egyetlen tokaj-hegyaljai 5 csillagos szállodát, amit rögtön el is adott Mészárosnak. Fizetségül 9 milliárdot kapott az állami Turisztikai Ügynökségtől luxusszállodára és „élményparkra”.

Az Orbán rezsim sohasem volt szégyenlős, a gátlástalan rablás jellemzi őket uralmuk kezdete óta. Ami durva az egészben az a gátlástalanság fokozódása. Tíz éve még csak tíz és százmilliók röpködtek, ma már a tízmilliárdok. Orbán és családja – no meg a busásan megfizetett végrehajtók – havonta milliárdokkal gyarapodik, nem túlzás úgy saccolni, hogy az Orbán klán havonta minimum 4-5 milliárdnyi pénzt tesz félre.. A pénz nagy részét valószínűleg külföldi bankszámlákra menekítik. Amit a mindennapi luxusra költenek, az ezen felül van, vagy a strómanok fizetik, vagy az állam. Az üzlet remekül működik, „csupán” a hatalmat kell megtartaniuk. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a kelet-európai félperifériás kapitalizmus állapota pontosan egy ilyen autoriter rezsimet igényel. Orbán teljesíti a tőke akaratát, és közben hihetetlen mértékű vagyont halmoz fel a saját maga számára.

Az orbáni-rendszer egyszerű sémán alapul.

1: az uralmon lévő csoport hatalmas vagyont halmoz fel;

2: hogy ezt megtehessék, a legaljasabb uszító propagandával toboroznak híveket, és autoriter rendszert építenek ki;

3: ezt azért történik, mert a kapitalizmus válsága, és különösen a kelet-európai félperiféria helyzete azt igényli, hogy a politikai rendszer egyre diktatórikusabb formában hajtsa végre a kizsákmányolás fokozását, az állam szociális funkcióinak felszámolását.

A 3. pont a legkevésbé látványos, de valójában ez a lényeg. Orbán a kései kapitalizmus tipikus félperifériás képviselője. A korszellem megtestesítője – de egy szép napon vele együtt az ő korszaka is el fog tűnni a süllyesztőben.

8 (+4) miniszterelnöki év elég volt hozzá, hogy az Orbán-klán a leggazdagabb magyarországi családdá váljon. A vagyon részben saját, részben álneveken (Mészáros, Garancsi, stb.) halmozódik. Hogy megértsük milyen léptékű, és mennyire gyorsuló harácsolásról van szó, érdemes áttekinteni néhány hét termését. 2019 kora tavaszán az alábbi gazdasági „eredmények” kerültek nyilvánosságra. (A lista nem teljes)

-Nem friss hír, de jellemző: Orbán apja a kőbányáiból 2012 óta 4,3 milliárd forint osztalékot vett ki. Havonta átlag hatvanmilliót keres az öreg.

-Az ELIOS cég közvilágítási megbízásával szerezte első milliárdjait az Orbán-vő, Tiborcz. Az európai ügyészség szerint csalás történt, ezért a magyar kormány nem kér rá eu-s pénzt, inkább kifizetteti velünk. Többtucatnyi település közvilágításáért 13 milliárdot fizetünk a vőnek – a kivitelezés igazi fideszes munka volt, drága és csapnivaló. Több helyen már kénytelenek voltak átalakítani a világítást, máshol pedig sok a gázolás a rosszul megvilágított zebráknál.

-Visontán 6,2 milliárdos állami támogatásból épült OrbánMészáros búzakeményítő üzeme. Az üzem áramellátásáról a szintén családi tulajdonú erőmű – amibe megrendelések – pl. szemétégetés – formájában folyamatosan öntik az állami százmilliókat – gondoskodik.

-Mészáros-cég kapja az Állami Egészségügyi Ellátóközpont megbízását: az összes kórház számára a cég köthet biztosítást. Jutalékot a nyertes biztosítótól kapnak, sok százmilliós bevételre van kilátás.  

-MészárosOrbán építőipari cége, a ZÁÉV elnyert pár közbeszerzést: újpesti jégcsarnok (az eredetileg tervezett 2,2 helyett 4,7 milliárdból épül fel), Néprajzi Múzeum (26 milliárd), zalaegerszegi uszoda (8,9 milliárd), Testnevelési Egyetem (11,9 milliárd), továbbá megnyílt a Nemzeti Táncszínház, amit 4,6 milliárdért építettek. Két építőipari Mészáros cég szerződésállománya tavaly nyár óta jelentősen megnőtt, együtt több mint 340 milliárd forintra.

-a családi cég, az Opus Global az utóbbi kilenc hónapban 46,8 milliárdnyi új szerződést kötött.

-TV2: Vajna halála után Mészáros emberei kerültek a vezetőségbe – amúgy az MKB bank, Mészáros bankja a hitelező, ők diktálnak a tv-nél.

-féltucatnyi Tiborcz-közeli cég jeleskedik az állami informatikában. A MészárosTiborcz-féle 4iG különösen jól szerepel a közbeszerzésekben. Államigazgatás (27,5 millió), dohánytermékek egyedi azonosítója (4 milliárd), alvállalkozóként a MÁV és a Nemzeti Közművek informatikai beruházásai. Az egyik Mészáros cég érvénytelenítteti a Széchenyi Könyvtár digitalizációjára tavaly kiírt tendert – az új kiírást szinte biztosan ők fogják kapni.

-vallásos könnyűzenére is jut 1,75 milliárd – ebből jó eséllyel jut az egyik Orbán gyerek, a „Felház”-as Gáspár köreibe.

-A közutak sózása tipikus fideszes ügylet. Mészáros-cég nyeri a 12 milliárdos közbeszerzést. A cég korábban nem végzett ilyen tevékenységet, így alvállalkozó az lesz, aki eddig csinálta a sózást. MészárosOrbán tehát nem végez tényleges tevékenységet, csak lefölözi a hasznot. A nagyobb állami megrendelésekből Orbán automatikusan megkapja a részét.

-Vasút-villamosítás a Balatonnál 23 milliárdért.

-A Balaton két év alatt 365 milliárd forint állami támogatást kap. Vagyis nem a Balaton, hanem MészárosTiborcz, akik az utóbbi években több tucatnyi part menti hotelt és kempinget szereztek meg. Legutóbb Tihanyba tették be a lábukat.

-Összehangolt lejárató kampány indul a Liszt Ferenc repülőtér ellen. A cél a bérlő – akivel Gyurcsány 75 évre leszerződött – kiszorítása, és így a reptér megszerzése Orbánnak.

-OrbánTiborcz egyik cége – állami banki hitelből – megvásárol egy palotát a Szabadság téren.

Ez már így megy hosszú évek óta, egyre gyorsuló ütemben. És így is fog menni addig, amíg tehetik.  

Múzeumokat építeni a város legrégebbi parkjában? Elképesztő dolog, ennél már csak az a durvább, hogy honnan jött az ötlet. Orbán miniszterelnök udvartartásával együtt felköltözik a budai várba, ezért onnan ki kell telepíteni a közintézményeket: galériát, múzeumot, könyvtárat, akadémiai irodákat. Ez az igazán nemes cél megér sokszázmilliárdot. Főleg úgy, hogy az építkezéseken is – mint szinte minden állami beruházáson - Orbán és társainak cégei keresnek.

Az már csak járulékos haszon, hogy a beruházással kiszorítják a népet a Városligetből. 2019 tavaszán lezárták a játszóteret. Őszre ígérik a megnyitását, de nyárra csak néhány kopár rét marad szabadon.

A liget közepén a „Zene háza” – a látványterven az épület körbeveszi a fákat, a valóságban több tucat fát vágták ki már az alapozás előtt. Az intézmény megközelítése értelemszerűen jelentős forgalmat generál majd.

Az új galéria egy tízemeletes ház magasságú betonmonstrum lesz.

A liget Dózsa György út felőli szélén gigantikus múzeum épül – sikeresen veszi el a környék sűrűn lakott utcáitól a friss levegőt, ami korábban szabadon áramlott a park felől. Ki tudja mikor lesz kész, de a Néprajzi Múzeumot, ami gyakorlatilag a parasztságnak állít emléket, már jó ideje bezárták. Parasztmúzeum a Kossuth téren? Már a gondolat is sértő az urak számára.

A rendkívül szennyezett levegőjű fővárosban nemcsak az itt lakó „egyszerű emberek” – vagyis mi, sima földi halandók – vannak útban, hanem különösen a fák. A kormányzat nekivadult dühvel vágja ki a fákat. Ezt a dühöt leginkább az Orbán apjának kőbányáiból beszerezhető térkő minél szélesebb körű felhasználásának igénye indokolja.

A Liget-projekt tipikus fideszes akció. Ezermilliárdos presztízsberuházás valami pitiáner cél érdekében, gigantikus hasznot hajtva az uralmon lévő rezsim vezetőinek. Rosszul kivitelezett beruházásokat, egyre élhetetlenebb környezetet hagyva örökül a számunkra.

2018/19 telén a rabszolgatörvény és a további megszorítások elleni harcias tüntetések legelterjedtebb osztályharcos jelszava ez volt: ÁLTALÁNOS SZTRÁJK! Az Orbán-ellenes mozgalom korábbi demokratikus jelszavaihoz képest ez komoly előrelépés, még akkor is, ha 2019 tavaszán nem bontakozott ki országos, általános sztrájk. Viszont a sztrájk, mint régi fegyver újból előkerült, nem telt el úgy nap, hogy valamilyen formában ne került volna említésre. Egy rövid lista a sztrájkokról:

-január 18 – 2 órás figyelmeztető, majd január 24-től egyhetesre tervezett sztrájk a győri Audi-gyárban. A munkabeszüntetés gyakorlatilag a teljes termelésre kiterjed, napközben ötezres létszámú munkásgyűléseket tartanak. A vezetés a hatodik napon megadja magát, kisebb módosításokkal megadja a kért béremelést.

-február 5. A Tesco bérszámfejtők sztrájkja.

-február 13-15. Miskolc, egy autóalkatrész-gyár ötszáz dolgozójából 50-60 munkás sztrájkol, a sikertelen akciót két nap után lefújják. Március elején 5 sztrájkoló munkást kirúgnak a gyárból.

-március 2. A paksi atomerőmű biztonsági szolgálatának dolgozói kétórás sztrájkot tartanak.

--március 6-án kétórás, majd március 12-től határozatlan idejű sztrájk indul egy autóalkatrész-gyárban Oroszlányban. A délelőtti műszak mind a 290 dolgozója sztrájkol, délutánra a vezetés elfogadja a béremelési követeléseket.

-március 9-én este az Opera kórustagjai mintegy felének sztrájkja miatt késve kezdődik az előadás.

-március 14. 7500 köztisztviselő sztrájkol.

-március 14. A hatvan tankerületből előzetesen négyben (4!) sikerült megállapodni az elégséges szolgáltatásokról, de ebben a négyben sem kezdődött pedagógussztrájk, mert azt a tankerület vezetése betiltotta.

március 6-án kétórás, majd március 12-én folyamatos sztrájk indul a Hankook dunaújvárosi gyárában. A 3100 dolgozó 70-80 %-a vesz részt az akcióban, a vezetés változatos fenyegetésekkel igyekszik leszerelni őket.

Ez két hónap termése. Az Orbán-kormány választások közeledtével osztogat némi béremelést, de ez évtizedes távlatban nem ellensúlyozza mindazt a megszorítást, amit a munkakörülmények romlása – új Munkatörvény szigorúsága, rabszolgatörvény, stb.- és a szociális állami funkciók elsorvasztása- oktatás, egészségügy – jelent a számunkra. Fasizálódó rendszer, uszító propaganda, a legszegényebb milliók mélyülő nyomora, fokozódó kiszolgáltatottság: ezt nyújtja nekünk a modern történelem legtöbbet lopó kormánya, az Orbán-rezsim. Ebben a sivár valóságban némi felüdülést jelent, hogy lassan és kis lépésekkel, de reagál a burzsoá offenzívára a kizsákmányolt osztály. Nem fogjuk örökké tűrni ezt a rendszert sem.

Heves ellenállási mozgalom lángolt fel 2018 decemberében. Váratlannak tűnik, de a jelenkori lázadási hullámok világszerte váratlanul indulnak. A gyúanyag már jócskán felhalmozódott, és a tüzet fellobbantó szikra bármiből kipattanhat.

Az Orbán-rezsim a kelet-európai autoriter kapitalizmus élharcosa. Itt a félperiférián a rendszernek nincs rá szüksége, hogy az emberarcú kapitalizmus maszkját vegye magára, itt elműködik a gépezet anélkül is, hogy a kizsákmányolás nyers valóságát liberális demokráciával álcázná. Orbánék a mérhetetlen vagyon összeharácsolásán kívül kiépítik a politikai diktatúra intézményrendszerét, és megpróbálják a saját kultúrájukat is ránk erőltetni.

A rabszolgatörvény bevezetésének szándéka újabb határkövet lép át. Ezzel a törvénnyel intézményesülhet az egyébként is általános gyakorlat: halálra dolgoztatnak minket. Ráadásul a hároméves munkaidőkerettel még azt is bevezetnék, hogy nem kell kifizetni a túlórát. Dupla disznóság. Ez a törvény is mutatja, hogy Orbán igazi jó kapitalista, a tőke hűséges alattvalója. Igaz, pár ezermilliárdot már hazavitt fizetségképpen.

Az ellenállás december elején indult, és mostanáig, a karácsony előtti napokig egyre nagyobb hullámokat vetve eljutott az ország távolabbi szegleteibe is, tucatnyi városban zajlanak kormányellenes tüntetések. Az őszi alapozást a hajléktalanokat üldöző törvény elleni tiltakozás jelentette. Hamar kiderült hogy a hatóság nem képes betartatni az értelmetlen és aljas rendelkezést. A rabszolgatörvény elleni tiltakozások nagyon hamar egy másik új törvényt is a kukába dobtak, a gyülekezési törvényt. A helyzet december végén úgy áll, hogy akkor és ott tüntetünk ahol akarunk, a tömeg pedig arra vonul amerre akar. Elfoglaltuk az utcát! A másik örvendetes fejlemény a rendőrök visszaszorítása. A tömeg bátran feláll a rendőröknek, visszaszorítjuk őket, megdobáljuk, kifütyüljük, a könnygázos támadásaik pedig vicc tárgyát képezik. Nem félünk a rendőröktől! A karhatalom nem tudja, de nem is nagyon akarja felszámolni ezt a nyilvánvalóan törvénytelen állapotot. A rendőrök demoralizáltak és frusztráltak – ezek nem fogják az életüket kockáztatni a kormányzó rablóbandáért, az biztos.

Az uralkodó osztály ellenzéki frakciója – az ellenzéki pártok – próbál a mozgalom élére állni, de látványosnak szánt megmozdulásaik azonkívül hogy szórakoztatóak, még nem növelik meg annyira a súlyukat, hogy érdemben beleszólhassanak az események menetébe. A mozgalom fejlődőben van, hamarosan jönnek a következő lépések. Útzárak, blokádok. Szinte mindenki sztrájkról, sőt, általános sztrájkról beszél. Ha leállna az élet, megállna a közlekedés, nem termelnének az üzemek, nem nyitnának ki a boltok, nem lenne tanítás, felfüggesztenék a nem életmentő kezeléseket, annak felmérhetetlenül pozitív hatása lenne. Nemcsak halálos mértékben megroppantaná a kormány gerincét, még annál is többet érne el. Az osztályunk, a kizsákmányoltak, a 99% megtapasztalná saját végtelenül hatalmas erejét. Olyan történelmi tapasztalat lenne, ami sokáig velünk maradna – de az is lehet, hogy a kapitalista világrendszer általános pusztulásának lenne a mérföldköve. Egy magas fokú elégedetlenség pillanatok alatt képes ledönteni az államhatárokat, és végigsöpörni a kontinenseken.

Itt még nem tartunk, egyelőre a sztrájk sem kezdődött el. Egy-egy ember is elkezdheti a sztrájkot, egyesek bátorsága könnyen beindíthat akár tömegeket is, de jelenleg leginkább a szakszervezet tud ágazati sztrájkot indítani. Talán elég lenne ha egy-két szektor leállna, aztán a lavina beindulna. Sztrájk, tömegtüntetések, kibontakozó útblokád-mozgalom, majd intézmények, középületek elfoglalása mutatná a mozgalom fejlődését.

Jelenleg az utcai jelenlét stádiumánál tartunk, a sztrájk pedig kezd vezérlő ideává változni. A hatalom tekintélye egyre csökken, az O1G jelszava is ezt mutatja. Fontos az utcai – és netes – propaganda, még több plakátra, matricára, graffitire van szükség. (A hatalom is tudja hogy ez veszélyes rá nézve, egyetlen feliratért képesek kéthavi közmunka-büntetést kiszabni.) A tüntetéseken pedig a rendszerellenes, kapitalizmus-ellenes jelenlét fokozása szükséges, lehetőség szerint az ellenséges politikai erők kiszorítása, harcos jelszavak bedobása. Röpcédulák, transzparensek, skandálás. És még több füst, hogy óvjon és eltakarjon minket.

Az évek óta gyűlő düh kezd felszínre kerülni. Tömegeknek kezd elegük lenni a hatalom pofátlanságából, és egyre kevésbé hatnak a kapitalista illúziók a demokrácia szépségéről, a jó kormány mítoszáról, az európai felzárkózásról, a jóléti állam meséjéről. A decemberi ellenállás erősen indult, és jó eséllyel még erősebben fog folytatódni.  

recenzió

A piac (a piacgazdaság) sohasem szabad – és ez nem is baj.

Nem szabad, mert mindig vannak piacon kívüli tényezők, melyek beleszólnak a piacgazdaságba. Ilyen szereplő elsősorban az állam. Az állam biztosítja a piac működését, az állam teszi lehetővé, hogy egyáltalán működni tudjon az árucsere. Az állam – főleg az állami erőszak-monopólium – biztosítja, hogy a cserét, ami a piacon zajlik, minden érdekelt fél tiszteletben tartsa. Állam nélkül a piacgazdaság rendje azonnal felbomlana. Ha nincs állam, nincs piac sem. Az állam azért jött létre hogy megvédje a tulajdont, és biztosítsa a csere folyamatát. A szabad piacgazdaság eszméje mégis minél kisebb állami beavatkozást tart kívánatosnak – de persze csak addig, amíg a csere résztvevői meg nem kérdőjelezik a csere folyamatát. A piacgazdaság híveinek semmi kifogásuk az állami beavatkozás ellen, ha a kizsákmányoltak lázadását kell leverni.

Az állam – minden állam – beavatkozik a piacgazdaságba. Van ahol nyíltan, a diktatúrákban például. De nem minden diktatúrában. Pinochet Chiléje azért is vált különösen hírhedtté, mert a politikai elnyomást a brutális szabad piaccal ötvözték. Chile volt a neoliberális gazdaságpolitika kísérleti laboratóriuma.

A kapitalizmus hirdetői azt mondják, hogy ha nincs szabad piac, akkor az nem is kapitalizmus. De a legszabadabb piacgazdaságokban is kiterjedt állami beavatkozás van, hiszen az állam mint beruházó és mint megrendelő – hadsereg, oktatás, egészségügy, stb. – nagyon is fajsúlyos piaci szereplő. Ha az államnak nem lenne beleszólása a piaci folyamatokba, akkor a nagy tőkéscsoportok miért akarnának állami befolyáshoz jutni?

Mit jelent számunkra a szabad piacgazdaság? Elsősorban azt, hogy mindenki annyit ér a piacon, amennyije van. Csak azt tudod piacra vinni, amivel rendelkezel. Mi, az emberiség túlnyomó többsége legfeljebb a munkaerőnket tudjuk áruba bocsájtani. (Hogy megnyugtassam az önmagukat ennél többre tartó kistulajdonosokat: ha van egynél több lakásod, egy zöldséges standod, teherautód vagy traktorod, vagy éppen felhalmozott tudásod, attól te még ugyanolyan jelentéktelen piaci szereplő vagy, mint az iskolázatlan munkanélküli.)

A szabad piacgazdaságban a munkaerő ugyanolyan árucikk, mint egy atombomba, egy yacht vagy egy marék búza. Az értékét az szabja meg, hogy mennyi hasznot hajt a megvásárlója számára. Annyit ér az életünk, amennyi profitot tudunk termelni. Minél kevesebbet, annál értéktelenebbek vagyunk. Aki nem tud dolgozni az életkora vagy testi adottságai miatt, vagy mert már belerokkant a munkába, az a tiszta, szabad piac szempontjából nem ér semmit. Állami nyugdíj, társadalombiztosítás, állami egészségügy? Csupa piacidegen tényező, a szabad piac gúzsbakötői.

A piacon annyit érsz, amennyi árud van. Ha másod nincs, akkor annyit érsz, amennyit a munkaerőd ér. Ha az sincs, akkor nem érsz semmit. De muszáj kimenned a piacra és eladnod valamit, mert különben nem tudsz vásárolni – a piacgazdaságban semmi sincs ingyen.

A piacgazdaság soha sem volt és sohasem lesz szabad. Amíg árucsere van, addig bármilyen mértékben avatkozik is be az állam, az még piacgazdaság marad. Lehet a piac „szabad” vagy lehet korlátozottan szabad – amíg lesz piac addig mi, emberek nem leszünk szabadok.